Néha a Meki is mellélő az újdonságaival.McDonaldHa egy cég életben akar maradni a piacon és tovább akarja növelni a bevételeit, akkor muszáj időnként előállnia valami újdonsággal, amivel még több fogyasztót tud magához vonzani. Nincs ez másképpen napjaink egyik legnépszerűbb gyorsétterme, a McDonald’s esetében sem.

A Meki történelmében már többször előfordult, hogy az új fogásukat imádták a vásárlók, de arra is szép számmal akad példa, amikor a McDonald’s mellélőtt az újításával.

McAfrika: 2002-ben a Dél-Afrikában tomboló éhínséggel volt tele a sajtó, erre a Meki ekkor találta ki a marhahúsos-zöldséges pitaszerűséget, aminek McAfrika elnevezést adta. A McDonald’s bocsánatot kért, a fogást pedig kivonták a forgalomból.

McMLT: A McMLT alapvetően egy burger volt sok salátával, paradicsommal, sajttal, uborkával. A csavar abban volt, hogy a magasabb élvezeti érték kedvéért a hideg salátás és a meleg húsos részt külön csomagolták, hogy a vendégek csak a fogyasztás előtt vegyítsék az alkotóelemeket.

Ez nem volt környezetbarát megoldás, ezért a McDonald’s megszüntette a dupla Styrofoamba való csomagolást.

McLean: A kilencvenes évek elején a Meki felvette a kínálatába a 91 százalékkal csökkentett zsírtartalmú burgert. A McLean azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert a zsírt vízzel és hínárral pótolták, ezért elmaradt a reklámban ígért kevesebb zsír, azonos élvezet, mert a végeredmény pocsék volt.

Arch Deluxe: Az elképzelés az volt, hogy a Meki megcélozza az egyszeri felnőtt vendégeket is. Ennek érdekében felvettek a menübe egy „szofisztikált” szendvicset, amit ehhez illően kifinomult (például golfozó) Ronald McDonalddal reklámoztak. Ennél nagyobb hiba volt fintorgó arccal visszautasító gyerekkel kedvet csinálni a felnőttes ízű szendvicshez.

Hagymanuggets: A hetvenes évek étlapján is szerepelt a hagymanuggets, ami úgy készült, hogy a nagyobb hasábokra vágott hagymát bepanírozták, majd forró olajban kisütötték, ám ez a verzió nem nyerte el a vendégek tetszését.

McSpagetti: A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján tésztaételeket próbáltak felvenni a McDonald’s kínálatába, hogy konkuráljon a Pizza Huttal. A terv nem vált be.

McGratin: A mindenki által undorítónak tartott McGratin úgy készült, hogy összekeverték a makarónit, a krumplipürét és a rákhúst, majd az olajban sült krokettet káposztaágyra fektetve beletöltötték a buciba.

Super Size menü: Eleinte jó ötletnek tűnt a hatalmas méretű üdítővel és krumplival kínált szendvicsválaszték, ami több, mint tíz évig népszerű volt, ám 2004-ben megjelent a Super Size Me című film, amiben egy pasi csak Mekimenüt evett minden egyes nap, aminek eredményeként elhízott és rosszak lettek a leletei.

Habár az igazság az, hogy egyik ételtípusból sem egészséges a túlzásba vitt fogyasztás, mégis a film igencsak negatív hírét keltette a Super Size-nak, ezért a McDonald’s megszüntette.

Homárburger: 1993-ban rukkolt elő a McDonald’s a tengeri herkentyűs fogással, ami valójába úgy nézett ki, hogy a buciba beletettek némi homár, rengeteg salátát és speciális szószt. Habár a homárburger nem volt teljesen rossz ötlet, mégis a homárrajongók és a McDonald’s-fanok köre nem igazán metszi egymást.

Hulaburger: A McDonald’s egyik legelső baklövése a Hulaburger volt, amivel a hatvanas években nagyot bukott az étteremlánc. Ray Kroc ebben az időben vette észre, hogy az eladások alacsonyabbak a katolikusok által lakott régiókban.

Erre a problémára találták ki a Hulaburgert, ami úgy nézett ki, hogy egy kissé megpirított ananászkoronggal helyettesítették a húspogácsát, tehát a vendég sajtot és ananászt kapott a bucijába. Érthető, hogy senkinek sem kellett.

(Forrás: divany.hu)