Szorgalom, szenvedély, de az alázat is közrejátszott abban, hogy Chan Hong Meng megkapja az elismerést.
Ne gondoljuk azt, hogy Chan Hong Meng ugyanolyan életunt gyrosos, mint az általunk ismertek, hiszen ő sokan komolyabban veszi a munkáját, mint a nagy átlag. Az egyik legnagyobb különbség, hogy Chan a ’80-as években tanulta meg a hong kong-i mesterektől a tökéletes szójaszószos csirke receptjét.
Chan kitartó munkával tökéletesítette a technikáját és a receptjét, majd 2009-ben megnyitotta a bódéját Szingapúrban, ahol éjjel-nappal dolgozik, az ételét pedig nagyjából 1000 forintnak megfelelő összegért kínálja.
A szenvedélyes utcai ételárus kemény munkája kifizetődött, hiszen Michelin-csillaggal jutalmazták. Egy blogger ezzel kapcsolatban írta össze, hogy mi volt az a nyolc ok, amiért a séf kiérdemelte az elismerést.
Pozitivizmus: Egy egész napi bevételét kellene ráköltenie, ha egy Joël Robuchon-étteremben szeretne enni, de ő tökéletesen elégedett a jelenlegi helyzetével. Chan egyszer nagyon szívesen kipróbálni a francia séf egyik éttermét, de az igazi vágya az, hogy a hong kong-i Yunk Kee étteremben ehessen libasültet.
Barátságosság: A vásárlókkal néha nem könnyű bánni, ráadásul a munkája is fárasztó, de Chan mégis mindig barátságos a többi emberrel, akikre folyamatosan mosolyog.
Becsület: Amikor megkérdezték a séftől, hogy miért adja ennyire olcsón az ételeit, akkor Chan azt felelte, hogy ez a fair ár azon a helyen, ahol árul, bár a Michelin-csillag miatt gondolkodik azon, hogy a díjjal járó hírnév miatt emel az áron. A séfet nem a profitmaximalizálás hajtja, hanem az, hogy a vásárlók elégedettek legyenek.
Hatékonyság: A bódéja mögött Chan egy szuperszonikus vágógéppel dolgozik, és őrült sebességgel állítja elő a szójaszószos-csirkés ételeit. Mivel a séf elég alacsony, ezért direkt úgy alakította ki a munkaállomását, hogy a szeleteléshez használt asztal és a főzőlapok a számára legjobb magasságban legyenek. Chan naponta több, mint 150 csirkét tud eladni az éhes vásárlóknak.
Alázat: Amikor Chan megkapta a díjat, akkor nem arról beszélt, hogy mennyire jól főz, hanem elmondta, hogy nagyon hálás azért a nyilvánosságért, amit a Michelinnek köszönhetően kapott, de szerinte a díj nem kizárólag az övé, hanem az összes szingapúri utcai árusnak szól.
Profizmus: Az utcai árusok többsége pólóban dolgozik, mert nagy forróság van a bódékban, ám Chan minden egyes nap felveszi a séf kötényét, amiből hat darabot tart. A kötények között van egy logóval díszített. A séf ezt veszi fel a különleges alkalmakkor. A férfi minden apróságra figyel, ezért profi.
Szenvedély: Amikor Chan az ételről beszél, akkor csillognak a szemei. A séf elmesélte, hogy a csirkéi Malajziából származnak, mert soványabbak, mint a többi ország állománya, az étele pedig nem lenne ugyanolyan, ha máshonnan szerezné be a húst. A pontos receptet természetesen nem árulta el.
Szorgalom: Chan hajnali ötkor kezdi a csirke előkészítését, megsüti a disznóhúst, megfőzi a rizs és délelőtt tízkor nyit, majd bőven vacsoraidő után ér haza. Miután megérkezik az első vásárló, onnantól kezdve nincs Chan számára megállás. Hetente átlagosan 100 órát dolgozik, tehát a szorgalom talán nem is a legjobb jelző a munkamoráljára.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások