A tökéletes sem elég jó – a maximalizmus hosszú távon károsan hathat az egészségre
Valahol mindannyian törekszünk rá, hogy a lehető legjobban végezzük mindennapi feladatunkat, legyen az munka, szociális kapcsolatok, vagy háztartás. Mindenki igyekszik megtenni a tőle telhetőt, azonban ennek is érdemes egy egészséges határt szabni. Onnan tudhatod, hogy maximalizmusban „szenvedsz”, hogy szinte sosem vagy elégedett semmivel. Sosem elég jó semmi. Kezdetben csak a saját munkásságodat becsmérled le, a későbbiekben már a többiek teljesítménye sem fogja megütni a mércét. Idővel ez nem csak a saját boldogságodat és a kapcsolataidat teheti tönkre, hanem az egészségedet is.
Egy megrögzött maximalista folyton stresszel. A stressz következtében megnövekedett adrenalin szint mindig a gyors és hatékony cselekedetre serkent, hiszen a túlélő ösztöneinkkel van összeköttetésben. Noha kismértékben ez hasznos, nagyban már közel sem az. Eleinte olyan kisebb tünetek fordulhatnak elő, mint a hajhullás, őszülés, fáradtság, az idő előre haladtával egyre erősebb és kellemetlenebb tünetek, akár betegségek is kerekedhetnek belőle, mint a krónikus fáradtság, ingerlékenység, izom- és ízületi problémák, gyomor és emésztőrendszeri betegségek, idegrendszeri zavarok, pánikbetegség, depresszió. Érdemes még a kezdődő jeleknél kezelni a problémát. Meg kell értenünk, hogy mi is emberek vagyunk és ha valami fizikailag lehetetlen, akkor ne erőltessük, hiszen ettől nem leszünk kevesebbek. Tanuljuk meg értékelni a kisebb dolgokat is és adjuk lentebb a túl szigorú mércékből, hiszen az élet a boldogságról és az élvezetekről szól, nem pedig egy verseny futásról.
Legutóbbi hozzászólások