Az állatvilág legérdekesebb udvarlási szokásai.Akik dalokat adnak elő: A bálnáknak szinte minden faja dallal próbál csábítani, de a hím púpos bálnák ezt csoportokban, kórusként teszik. Az Adélie-pingvinek extázisban, a csőrüket az égnek emelve, szárnycsapkodással adnak ki borzalmas hangot, ami a nőstényeknek általában tetszik. Ha mégsem, akkor a hímek követ ajándékoznak a kiszemelt nősténynek.

A mexikói szelindekdenevér és pár egérfaj ultraszónikus hangokat ad ki (vagyis énekel) udvarlás közben. A nőstény egerek nagyon válogatósak, mert csak annak a hímnek van esélye, akinek dala nem hasonlít a rokonokéra, ugyanis az ismerős dal nem érdekli a nőstény egereket.

Extrém élénk nemi élet: A mézelő méhek életében a királynők uralkodnak a kaptárakban, és ők döntik el, hogy mikor, kivel óhajtanak párosodni. Előfordul, hogy egy repülés során negyven hímmel akad dolga, ami azt jelenti, hogy ezek a példányok elpusztulnak a párzás után. Minél népszerűbb és csábítóbb egy méhkirálynő, annál hosszabb ideig uralkodhat.

A bonobó majmok érdekessége az, hogy kifejezetten élénk nemi életet élnek, és nemcsak a szaporodás érdekében, hanem unaloműzés, stresszlevezetés és konfliktusok elrendezése céljából is, méghozzá nemtől függetlenül. A nőstények arra is képesek, hogy eltitkolják a hímek elől, hogy mikor fogamzóképesek, ezzel sakkban tartva őket. A fajnak mindkét nem tagja kreatív, és hajlamosak azonos nemű párral is kezdeni.

A topi antilopok képesek végkimerülésig párosodni, mert a nőstények az évben csak egy hónapon keresztül termékenyek, emiatt a faj tagjai harminc napon keresztül, megállás nélkül párosodni, hogy aztán alaposan kialudják magukat. A nőstények jellemzően négy hímmel élnek nemi életet, ami közben mindegyikkel tizenegyszer párosodnak.

Az elefántfókák valódi háremet tartanak. Egy bikához akár száz nőstény is tartozhat, akiket folyton szemmel tartanak, hogy megvédjék őket más hímek közeledésétől.

A madarak furcsaságai: A hím paradicsommadár, főleg a galléros vagy a lantfarkú, a világ egyik legszebb látványát nyújtja azzal, ahogy a tollazatát szétterítve pózol a csodás trópusi esőerdő buja növényzetében, hogy a megjelenésével és a jellegzetes táncával elkápráztassa a fajtája nőstényeit.

Ezzel azonban az emberek figyelmét is felkeltik, köztük pedig vannak, akik nemcsak gyönyörködni szeretnének a paradicsommadárban, hanem meg akarják szerezni az egészen mélyfeketétől a legélénkebb színekben pompázó tollait.

Ez leginkább Pápua Új-Guinea őslakosaira jellemző, akik évezredek óta gyűjtik a tollakat, amiket a törzs férfi tagjai aggatnak magukra, ezért pedig gyakran megölik a madarakat. Ez egészen addig nem jelentett nagy problémát, amíg el nem terjedtek a lőfegyverek, ugyanis azóta komoly veszély leselkedik a paradicsommadarakra.

A rokonuk, a lugasépítő madár hímje nem tánccal vagy a tollai mutogatásával próbálja kívánatossá tenni magát, hanem saját kis fészekkel próbálja elcsábítani a nőstényeket. A kuckó építéséhez mindenféle díszítőelemet használ, így például csontokat, kagylóhéjakat, köveket, virágszirmot és csillogó dolgokat. A kék lugasépítők a kék tárgyakat részesítik előnyben, és igyekeznek minél több kék díszt használni.

A hímek mindegyikéről elmondható, hogy arra törekednek, hogy minél nagyobb és látványosabb lugast építsenek, ehhez pedig még az optikai illúziót is bevetik. A tojók végignézik a kész építményeket, majd kiválasztják a nekik legjobban tetszőt.

A levélfarkú csodakolibri a hosszú, 15 centis (kétszer akkora, mint maga a madár) pamacsos végű farkát lengeti fel-le a párzási időszakban, egészen addig, amíg egy nőstényt el nem csábít vele.

A kék- vagy vörösfejű pillangópinty az apró lábait csapkodja a földhöz, olyan sebességgel, hogy az szabad szemmel szinte láthatatlan. A kárminsapkás pipra (szubtrópusi és trópusi esőerdők lakója) Michael Jackson moonwalkjához hasonló tánccal nyűgözi le a tojókat.

Hazánkban a darvak a hosszú lábaikkal adnak elő bonyolult koreográfiát, amit látványos szárnycsapkodással tesznek még káprázatosabbá.

(Forrás: divany.hu)