Komoly probléma, ha valaki retteg a magánytól, ezért mindig szüksége van valaki gondoskodására.
Az elsősorban nőket érintő, társfüggőség, amely egyfajta szorongás, nagyon káros, hiszen a párkapcsolatban résztvevő mindkét felet megbetegíti, és ahogy a folyamat előrehalad, úgy romlik a felek személyisége. A társfüggő ember retteg a magánytól, ezért mindig rátapad valakire, akitől azt várja, hogy gondoskodjon róla.

A társfüggőség már gyerekkorban megjelenik olyan formában, hogy a függő születése óta azt látja, hogy az anyja csak azért él, hogy mások kívánságát teljesítse, sosincs egy önálló ötlete, amit önmaga vinne véghez, és attól lesz boldog, ha másokat kiszolgálhat.

Ilyen esetben a gyermek a lelki kötelességének fogja érezni, hogy feláldozza magát a családtagjai érdekében, tehát alacsony lesz a frusztrációs toleranciája, képtelen lesz a kivárásra, és az önértékelése is ingataggá válik. Felnőttként odaköltözik, ahol közel lehet a szülői házhoz, és párt is úgy keres, hogy ne kelljen felelősséget vállalnia.

Másrészről az is társfüggő lesz, akinek nem adtak meg mindent a szülei, hanem kemény szeretetben nevelték. Mivel a gyerek sose hozhatott saját döntést, ezért felnőttként nem lesz kifejlett személyisége, és nem tud önálló életet élni. Állandóan szüksége lesz valakire, akire tapadhat. Ha szingli marad, akkor a szüleivel fog élni.

Ha egy társfüggő párkapcsolatban él, akkor a kapcsolatban a függő egyre többet követel, frusztrált, és dühös lesz. Ennek hatására a másik fél egyre aktívabb és több felelősséget vállal magára.

Családalapítás esetén a társfüggő a gyerek érdekeire hivatkozva kapja meg a segítséget, amit ő felnőttként nem kapna meg. Egy ilyen kapcsolatokban sose fog megvalósulni az igazi egyenrangúság.

A társfüggőség felismeréséhez rengeteg jellemzőt kell felismerni!

Gondoskodás: A társfüggő azt hiszi, hogy az ő felelőssége a párja, és gyereke érzelmi állapota, cselekedete, választásai, gondolatai. Meg van győződve arról, hogy a párkapcsolat lényege az, hogy átveszi a párja minden problémáját, ezért rosszul érzi magát, ha valami baja van a másiknak.

Alacsony önbecsülés: Ha a társfüggő dicséretet kap, akkor elhárítja azt, ám valójában szüksége van rá, és megsértődik, ha nem kapja meg az elismerést. Mivel retteg a hibáktól, ezért fél kritikát kapni.

Represszió: A társfüggő retteg, hogy megtudja, milyen valójában. Ez a gyerekkorból fakad, amiben gyakran hibáztatták, ezért most sokszor van bűntudata, és elnyomja a pozitív érzéseket, mert fél a megtorlástól.

Kényszeresség: Mindig más problémáján aggódik, és mániákusan ellenőrzi az embereket. Az okoz számára érzelmi kielégülést, ha rájön más hibájára. Mivel nem ismeri a középutat, ezért kényszeresen dolgozik, spórol, vagy éppen költekezik.

Kontrollálás: Meg akarja mondani mindenkinek, hogy hogyan viselkedjen, és nem viseli el, ha eltérnek az ő életképétől. Habár ő befolyásolja a családja viselkedését, azt hiszi, hogy őt kontrollálják.

Tagadás: A társfüggő hajlamos a problémákat félvállról venni. Egy komoly baj esetén is képes azzal nyugtatni magát, hogy csak semmiségről van szó.

Dependencia: A társfüggő retteg az elutasítástól, ezért még a megcsalást is képes megbocsátani. Mivel nem szereti önmagát, ezért azt hiszi, hogy más sem szereti, ráadásul tudja, hogy nem tudna önállóan élni, ezért addig tűr, amíg a másik nem szakít.

Kommunikációs zavar: A társfüggő nem azt mondja, amit gondol, és inkább elhiszi azt, amit kimond. Sokat hazudik, mert ezt kegyes dolognak tartja. A véleményét nem fejti ki, amíg előtte nem mondta el valaki a sajátját. Kényes téma esetén gyorsan visszavonulót fúj.

Intoleráns: A társfüggő gyakran megjegyzi, hogy nem bírja tovább elviselni a családja viselkedését, mégis addig tűr, amíg egyszer ki nem robban belőle, hogy elege van, és intoleráns lesz.

Bizalomhiány: A barátaiban, és családjában sem bízik. Ha szembesítik azokkal a dolgokkal, amikkel ő nem akar szembesülni, akkor inkább olyanban bízik meg, akiben nem kéne.

Érzelmek: Ijedtséget, és félelmet érez, mert tart attól, hogy elhagyja az, aki haragszik rá, vagy azért hagyják el, mert ő mutatja ki a haragját.

Szexuális problémák: A társfüggő a gondviselő szerepét tölti be az ágyban. Az intimitást sokszor nem élvezi, mert fél, hogy elveszti a kontrollt. A partnerének sohase mondja el, hogy mire vágyik. A szex számára csak egy kötelesség, amit próbál megúszni, vagy hamar túl lenni rajta.

Lojalitási problémák: A társfüggő szeretne a családjához tartozni, mégis idegesíti, ha a szülei, testvérei meg akarják mondani, hogy mit csináljon.

A társfüggőség teljesen tönkreteszi az embert, aki belerokkan ebbe, depressziós lesz, és öngyilkosságra is gondol, de nem teszi azt meg. Sokszor alkoholista, gyógyszerfüggő lesz, és elhanyagolja a családját, teendőit.

A társfüggő azzal segíthet magán, hogy fejleszteni kezdi az önismeretét, önbizalmát. Ez csak akkor sikerülhet, ha a társfüggő belátja, hogy változtatnia kell, és képes elhinni, hogy ő is képes önálló életre.

(Forrás: lelkititkaink.hu)