Az otthoni teendők, és a munka miatt is leteríthet minket a kiégés, ami egyre több embert érint.
Könnyű gyereknek lenni, amikor még csak játszanunk kell az óvodában, majd jön az iskola, ami már keményebb dió, de még az is elmarad attól a nehézségtől, amit a felnőtté válás jelent, hiszen dolgoznunk kell, és még otthon is meg kell állnunk a helyünket, ha már családot alapítottunk.

Az elvárások sora, tehát csak nő és nő az életünk minden területén, s mi mindent megteszünk, hogy megfeleljünk ezeknek, ám ezzel azt fogjuk elérni, hogy fizikai, szellemi és érzelmi téren is kimerülünk.

A kiégési szindróma nem válogat fiatal, idős, férfi és nő között. Ez az egyre gyakoribb jelenség, több szakaszból álló folyamat, ami akkor jelentkezik, ha hosszú ideje élünk a stressz hatása alatt.

A folyamat elején még az jellemző ránk, hogy hatalmas lendülettel, lelkesen, teljesítményorientáltan belevetjük magunkat az adott feladatba. Idővel azonban egyre jobban csökken a lelkesedésünk, és egyik reggel már úgy fogjuk érezni, hogy többé nem vagyunk képesek megfelelni a saját és környezetünk által felállított elvárásoknak.

Ha hagyjuk, hogy a kiégési szindróma sokáig uralkodjon az életünkben, akkor hamarosan elvesztjük azt a motivációs erőnket, aminek köszönhetően korábban sikereket értünk el az adott területen. Amikor pedig elveszítjük azt a minket hajtó energiát, akkor egy ördögi körben fogjuk találni magunkat, ami miatt csökken a teljesítőképességünk, a személyiségünk pedig kiüresedett, reményvesztetté változhat.

A kiégési szindróma nem csak a stressz, hanem más miatt is megkeserítheti az életünket. A szakemberek elsősorban a kedvezőtlen munkahelyi körülményeket okolják érte, de azon kívül, az élet bármely területén lecsaphat ránk.

A kiégési szindróma leggyakoribb oka az, hogy irreális, elérhetetlen célokat tűzünk ki magunk elé, vagy azoknak az elérését a környezetünk várja el tőlünk. Mivel, ha ezek túl magas elvárások, akkor a megfelelési vágyat kísérő negatív érzelmi és stresszhatások miatt jelentkezik a kiégés.

A gyakori túlóra, hosszú munkaidő, az elismerés hiánya, túlterheltség, monotonság, a fáradtság ellen használt teljesítményfokozók, vagy a túl nagy kihívást jelentő feladatok is elvezetnek a szindrómához.

A kiégés akkor is fenyeget minket, ha nem dolgozunk, hanem vezetjük a háztartást, neveljük a gyerekeket, hiszen ebben az esetben a családunknak akarunk megfelelni, és emiatt is stresszes lehet az életünk

Ha úgy éljük az életünket, hogy állandóan meg akarunk felelni, és a többi kiégést előhívó ok is jellemző ránk, akkor sose pihenünk, és a családunkra, barátainkra se marad időnk, ez pedig tovább fokozza az amúgy is megromlott lelkiállapotunkat.

Ám hiba lenne csak a környezetünkben jelenlévő okokat hibáztatni a kiégési szindróma miatt, hiszen mi is hibásak vagyunk a kialakult helyzetért, elvégre állandóan tökéletesek akarunk lenni, és mi vagyunk azok, aki hagyja, hogy a munka eluralkodjon felette.

Ha függő személyiségek vagyunk, akkor mindig meg akarunk felelni az elvárásoknak, mindig mások kedvében akarunk járni, hogy ezzel kielégítsük a szeretetigényünket, ezért képesek vagyunk túl sok feladatot magunkra vállalni, túl sok terhet a vállunkra venni, és túlságosan elmélyedünk mások problémáiban.

Mivel túlvállaljuk magunkat, ezért biztos, hogy valahol nem sikerül a legjobb teljesítményt nyújtanunk, amit kudarcként fogunk fel, és képesek vagyunk bebeszélni magunknak, hogy semmire sem vagyunk jók.

A kiégési szindrómának a kezelése nem kerül semmibe, sőt a legjobb, ha eleve megelőzzük a jelenséget azzal, hogy kiismerjük önmagunkat, hogy hol van a teljesítményképességünk határa, hogy melyek azok a célok, amiket valóban képesek vagyunk elérni.

Emellett tanuljuk meg a stresszkezelési és relaxációs technikákat, mert azok segítenek néhány tünetet enyhíteni. A barátok és a család támogatása is sokat segít, de ehhez időt kell szakítanunk rájuk. Találjuk meg az egyensúlyt a munka, és a szórakozás között, és akkor nem kell tartanunk a kiégési szindrómától!

(Forrás: femcafe)