Megdöbbentő reinkarnációs esetek

Tetszik a cikk?

Megtörtént történetek, amelyek főszereplői emlékeztek az előző életükre, amit bizonyítékokkal is alá tudtak támasztani.Senki sem tudja, hogy létezik-e lélekvándorlás, de az alábbi reinkarnációs történetek több, mint megdöbbentőek!

Gnanatilleka: 1956. február 14-én, Közép-Ceylonban, Hedunawewa közelében jött a világra Gnanatilleka, aki 2 évesen arról kezdett beszélni, hogy a szülei, a két fivére és a nővére máshol élnek, de azt egy ideig nem mondta meg, hogy pontosan hol.

Ez akkor változott meg, amikor meghallotta, hogy a náluk tartózkodó vendégek jártak a 24 kilométerre található Talawakeke városban. Ekkor Gnanatilleka kijelentette, hogy ott laknak a szülei és a testvérei.

Amikor Gnanatilleka történetéről két buddhista szerzetes is tudomást szerzett, akkor ők elmentek a városba, ahol megtalálták azt a családot, amelyről a kislány pontos leírást adott. Kiderült, hogy a család 1954. november 9-én elvesztette az akkor 13 éves és 9 hónapos, Tillekeratne nevű gyermeküket.

Nem sokkal később Gnanatilleka is ellátogatott a városba, ahol több házat és utcát is felismert, majd a kísérőit elvezette pontosan ahhoz a telekhez, ahol Tillekeratne családjának korábbi háza állt. Gnanatilleka felismerte a családtagokat, valamint olyan történeteket mesélt, amelyeket kizárólag Tillekeratne tudhatott.

Mesélt például arról, hogy 1954-ben látta Erzsébet királynő vonatát áthaladni a városon. Gnanatilleka csak 7-8 éves koráig emlékezett a Tillekeratne életére, amit aztán apránként teljesen elfelejtett.

Henry Elkin: Két nagy anyajeggyel a testén született 1899-ben, Angoonban Henry Elkin. Az egyik anyagjegyet a jobb mellén, a másik a bal lapockáján fedezték fel. Mindkettő úgy nézett ki, mint egy puskalövés be- és kimeneti nyílása.

Amikor Elkin a községházán járt a szüleivel, akkor ott kijelentette, hogy látta a nagymamáját az egyik padon ülni, aztán megnevezte a nagybácsiját, akit a testének pontosan azon a részein lőttek le egy harcban, ahogy Henry testén elhelyezkedtek az anyajegyek. A kisfiú mindent elmondott a nagybátyáról, a harc helyszínéről és a sebesülés apró részleteiről.

Charles Porter: Kiskorában állt elő azzal a kijelentéssel Charles Porter, hogy ő az anyja fivérének reinkarnációja. A nagybácsival egy lándzsaszúrás végzett a tlingit indiánok egyik törzsi összecsapásában. Az 1907-ben született Porter pontosan meghatározta, hogy melyik indián férfi oltotta ki a nagybácsi életét. Porter állításának ellenőrizésekor megtalálták a férfi nevét a törzs feljegyzéseiben.

Emellett a kisfiú tisztában volt a nagybátyja életének minden apró részletévelt, ráadásul a teste jobboldalán, a mája környékén volt egy 3 centi hosszú, 1 centi széles anyajegy, ami azért érdekes, mert az anyajegy pontosan megfelelt a tlinglit lándzsa által okozott szúrás méreteinek.

Marta Lorenz: 1890-ben, egy földbirtokos apa gyermekeként jött a világra Maria de Oliveiro, aki a családi farmon nőtt fel. A nő imádta a vidéki életet, de akkor depresszióba esett, amikor az apja két udvarlóját is elkergette.

Az összetört szívű Maria gyakran felkereste a 20 kilométerre fekvő Dom Feliciano faluban élő barátnőjét, Ida Lorenzt, akinek arról beszélt, hogy annyira szomorú, hogy a legszívesebben megbetegedne és meghalna.

Lorenz próbálta lebeszélni a barátnőjét az őrült tervről, de az nem hallgatott rá, és még a legnagyobb hidegben is vékony öltözékben járt, valamint felhevült testtel jeges vizet ivott, hátha sikerül megbetegednie.

A próbálkozása végül sikerrel zárult, ugyanis 1917-ben, 28 évesen tuberkulózisban meghalt. A haldokló Maria megígérte a barátnőjének, hogy vissza fog térni hozzá, amire úgy fog rájönni, hogy mesélni fog neki a korábbi életéről.

1918. augusztus 14-én Lorenz megszülte a második lányát, Martát, aki 3 évesen egy nap megkérte a nővérét, Lolát, hogy vigye a hátán, mert elfáradt. Lola azonban közölte, hogy nem cipeli, mivel a húgának van saját lába, amint tud járni.

Marta ekkor közölte: „Bezzeg, amikor én voltam nagy, és te kicsi, akkor sokat vittelek az ölemben!”

Erre Lola döbbenten visszakérdezett, hogy mégis mikor lett volna nagyobb nála, mire Marta azt válaszolta, hogy: „Amikor még messze éltem apával, sok állat – ökrök, tehenek voltak ott!”.

Miután Lola elmondta az édesapjának, hogy mit hallott a húgától, a férfi közölte Martával, hogy soha nem éltek azon a farmon, amiről beszél. Marta azonban kijelentette, hogy ez még akkor történt, amikor mások voltak a szülei és Mariának hívták.

(Forrás: noiportal.hu)


Tetszik az oldalunk? Kérlek lájkolj! Köszönjük!

Szólj hozzá

Az e-mail cím nem publikus.Kötelező kitölteni *

*