Számos véletlennek, csodának tűnő dolog történt már velünk, amikor egy forgalmi dugót elkerültünk, mert megérzésből nem a megszokott úton mentünk valahová, vagy épp valaki eszünkbe jutott, és a következő pillanatban megcsörrent a telefon és pont az az illető hívott minket.

Ezek nem véletlenek, hanem a belső hangunk a megérzéseink vezettek bennünket. Ezt a belső hangot érdemes fejleszteni magunkban, mert ha az értelem és az érzelem között egyensúlyt teremtünk, sokkal közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is, és kiegyensúlyozottabbak leszünk.
Ezt a belső hangot, ami mindenkiben benne van, isteni sugallatnak, hatodik érzéknek, intuíciónak is nevezzük.
A szóbeszéd szerint ez a képesség inkább a nők kiváltsága, de inkább nem a képességről van szó, hanem annál inkább a hozzáállásról.

A férfiak az észérvekre hallgatnak amikor döntést hoznak, tudatból döntenek, a hölgyek mivel sokkal érzékenyebbek a lelki antennájuk, inkább a megérzéseikre tudatalattijuk üzenetire hagyatkoznak amikor döntést hoznak.
Megérzéseinknek, tudatalattink üzeneteinek, a tudatunk szabhat határt, ugyanis amikor a belső hang ad tanácsot, az mindig ellenkezik az észérv véleményével, és ezért sokszor az eszünkre hallgatunk, sokszor helytelenül.

Nem biztos, hogy ami logikusnak tűnik, az a helyes döntés, ezért érdemes néha a sejtésinket megfontolni, de ne essünk a ló túlsó oldalára sem, hogy csak a sejtéseink, sugallataink irányítsák az életünket.
Úgy hozhatunk helyes döntést, ha az érzékszerveinkkel felfogható megtapasztalásokhoz adjuk hozzá a belső hangunk üzenetét.
Mire jó ha fejlesszünk a belső hangunkat? Sokkal könnyebben hozunk majd döntéseket, egy probléma megoldása sokkal kevesebb erőfeszítésbe kerül, és a kifejezőképességünk is fejlődik, könnyebben szavakba tudjuk önteni érzéseinket, gondoltainkat.

Hogyan kezdjünk hozzá?
Első lépésként kezdjük egy egyszerű dologgal, hiszen a berögzült szokásokat nem egyszerű átnevelni. Ha este kiszoktuk készíteni a másnapra tervezett ruhát, akkor ezt most ne tegyük meg, és reggel azt vegyük fel, amit a belső hangunk sugall nekünk.

Második lépésként kezdjünk el meditálni, csendesedjünk el, és figyeljünk a gondolatainkra amik felbukkannak, és engedjük el őket, ne tartogassuk, utána kezdjük el a légzésünket figyelni. Amikor már kellőképpen ellazultunk tegyünk fel egy kérdést, amire szeretnénk választ kapni. Figyeljünk az első felvillanó érzésre, gondoltra, hangulatra, benyomásra. Ha rendszeresen befelé irányítjuk a figyelmünket, akkor az intuíciós képességek fejlődnek, és egy idő után már egy tudás lesz a birtokunkban.
Az megérzéseink erősödését segíti, ha nem megszokásból cselekszünk, hanem őszinte örömmel végezzük a tevékenységeinket,akciónak és nem reakciónak, ezzel belső erőnk is erősödik.

Figyeljünk oda álmainkra, hiszen tudatalattink ezzel akar üzenni nekünk, hatni tetteinkre, gondolatainkra. Az igaz, hogy álmainknak üzenete van, de ezt az üzenetet csakis mi tudjuk megfejteni, megfejtésük mindig egyénre szabott. De ha tanácsot kérünk, egy olyan emberhez forduljunk aki ismer bennünket, az életünket.
A belső útmutatásokat fogadjuk el kétségek nélkül, nem kell mindig a miérteket kutatni, és lehetőleg raktározzuk el a spontán megérzéseket!
Minden sugallatnak jelentése van, sohasem véletlenek, és ahogy egyre tudatosabbá tesszük fogadásukat, annál hatékonyabban tudnak segíteni nekünk életünk kormányozásában.