A gasztronómia kultúránk és identitásunk egyik alapvető részét képezi. Egyes ételeket nagyobb becsben tartunk, mint másokat, s a modern kornak, az információs technológiának valamint a tudomány fejlődésének köszönhetően egyre tudatosabban táplálkozunk. Ez a tendencia egyértelműen az egészségünk javát szolgálja és megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy jobban megnézzük mi is kerül a tányérunkra.

A gasztronómia a tömegmédiában való megjelenése az utóbbi években valószínűleg nagyban szerepet játszott abban, hogy az emberek már nem csupán táplálkozás céljából főznek, illetve járnak étterembe, hanem az élményszerzés kifejezett szándéka is jelen van a kedves vendég elvárásai között. Nincs olyan háziasszony vagy lelkes amatőr szakács, aki ne adózna örömteli figyelemmel a virágkorukat élő különböző főzős valóságshowknak és sztárszakácsok nevével fémjelzett műsoroknak.

A séfek az utóbbi időben a popkultúra részévé váltak, s közel olyan népszerűségnek örvendenek, mint a ’90-es évek szupermodelljei. Ezek a szakemberek amellett, hogy sikeres tévéműsorok házigazdái, bestseller könyvek tucatjait is jegyzik szerzőként. A médiafelhajtásnak köszönhető hihetetlen mértékű hírnév révén a sztárszakácsoknak lehetősége van felhívni az emberek figyelmét az egészséges táplálkozás fontosságára, s arra, hogy soha ne feledjük el: az vagy, amit megeszel.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy miért is foglalkozunk ennyit a séfekkel, pláne, ha belegondolunk abba, hogy a gasztronómiának az a szintje, amit ők képviselnek köszönőviszonyban sincs az átlagember konyhai műveleteivel.

A csúcsgasztronómia épp olyan dolog, mint az exkluzív egyedi gyártású divatcikkek, a haut couture darabok: a fényűzésből született s arra a szűk közönségrétegre van szüksége a túléléshez, akik a tehetős mecénások közül kerülnek ki. Az azonban kétségtelen, hogy a csúcsgasztronómia speciális képességeket követel meg művelőitől és mindenképpen intellektuális kihívást jelent. Azt, hogy a celebséfek milyen befolyásos emberekké váltak az is mutatja, hogy bár az utóbbi években az luxuscikkek fogyasztása világszerte csökkent, ugyanakkor az étteremkultúra virágzásnak indult. Az emberek vagyonokat is hajlandóak költeni egy-egy fogásra, amennyiben azt egy híresség éttermében vagy a fine dining szellemében költhetik el. Ez tehát azt jelenti, hogy az emberek szívesebben költenek élményre, sem mint anyagi termékekre.

A szárszakácsok, azon túl, hogy pozitív hatással vannak az emberek tudatos döntéshozatalira a hozzávalókkal kapcsolatban, megváltoztatják a közmegegyezésen alapuló elképzeléseinket azt illetően, hogy mit illik vagy elfogadott elfogyasztani. Ebből kifolyólag a lehetőségek olyan új tárházával ismerkedhetünk meg, amelyre eddig nem is gondoltunk.

Annyi bizonyos, nem lehet minden séf meggyőződéses aktivista, a gasztronómiai forradalom azonban töretlenül halad előre, s remélhetően szépen lassan beszivárog az emberek hétköznapjaiba is.