Jó döntés-e, ha találkozik egymással a donor, vagy annak a rokona, azzal, aki megkapta a szervet?
Hallottunk már olyan rémtörténetet, ami arról szólt, hogy valaki kapott egy szervezet, és találkozott annak a rokonával, akinek a halála miatt kaphatta meg az adott szívet, májat, vagy más szervet, és ebből hatalmas problémák lettek.

Ennek az ellenkezőjéről is olvastunk már, amikor a donor, és a szervezet megkapó illető nemcsak, hogy barátok lettek, hanem egymásba is szerettek, és később összeházasodtak.

A „donorbarátság” kifejezést arra a jelenségre használjuk, amikor az a személy, aki egy szervet kapott valakitől, az találkozik azzal, aki odaadta neki a szóban forgó szervet, vagy a donor rokonával, és vele barátságot köt.

Azzal kapcsolatban, hogy ez mennyire egészséges, segítő, és helyes, arról eltérnek a vélemények. Egyesek nem akarják tudni, hogy kitől kapták a szervet, mert akkor látnák az illető arcát, megismernék a halálának körülményeit. Mások viszont csak akkor tudják elfogadni a szervet, ha mindent megtudhatnak a donorról.

A másik oldalról nézve, néha a gyászoló rokonoknak nagy segítséget nyújt a gyászban és elfogadásban az, ha tudják, hogy az elhunyt szerettük egyes részei valaki más életét megmentette.

A donorbarátság, tehát nagyon kényes téma, ezért az egészségügy nem szorgalmazza az ilyen találkozókat, mert, bár enyhítheti a gyászolók fájdalmát, mégis előfordulhat, hogy a donor hozzátartózója túlságosan ragaszkodni fog ahhoz, aki megkapta a szervet. Szélsőséges esetben még azt is hiheti a rokon, hogy mostantól joga van beleszólni annak az életébe.

Ebben az esetben a rokon, és a szervet kapó személy is szenvedni fog. A gyógyult beteg nem lesz képes elviselni a túl nagy hála terhét, és az életét se tudja természetes úton folytathatni, mert mindig lesz valaki, aki emlékezteti rá, hogy azért, hogy ő újra egészséges legyen, valakinek meg kellett halnia.

Természetesen jó is kisülhet a donorbarátságból, íme, erre két példa!

Tavaly Will Pope szívátültetésen esett át. A most 21 éves fiatalembernél, 16 éves korában jelentkeztek a szívbetegség tünetei. Az orvosok azt hitték, hogy egy vírus okozza a bajt, de mivel a műtét után tovább romlott az állapota, ezért felkerült a transzplantációs listára.

A transzplantáció után Pope, akit nyomasztott, hogy valaki meghalt, hogy ő élni tudjon, nyomozni kezdett, hogy kitől kapta a szívet. A fiatalembernek nehéz dolga volt, mert semmit sem tudott a donorról. Végül Pope a Facebookon kapott egy üzenetet a donor édesapjától, aki az újságban olvasott Pope felépüléséről, és összerakta a képet, hogy pont a fia halálának napján volt a műtéte.

Az édesapa nem csak kíváncsiságból akart találkozni a fiatalemberrel, hanem azért is, hogy lássa, nem volt értelmetlen a fia halála, akinek Tom Ince volt a neve. A 20 éves fiú elvesztette az uralmát az autója felett a zuhogó esőben, és egy fának csapódott. Ince nem halt meg, de gépek tartották életben, ezért a szülők lekapcsoltatták, hogy ezzel más életét megmentsék, mert tudták, hogy a fiú szervdonor.

Pope és Ince édesapja úgy döntött, hogy szeretnék, ha film készülne a történetükből, hogy ezzel ösztönözzék az embereket arra, hogy jelentkezzenek szervdonornak. Ám ehhez nem kellett volna film, mert a Pope műtétéről szóló első cikk után, több tízezren írták fel magukat a donorlistára.

Egy másik történet főszereplői, a Londonban élő, 12 éves Tom Higgs, aki ritka, és nagyon veszélyes vesebetegségben szenvedett, és az 53 éves Roger Sutton, aki hihetetlen önzetlenségről tett tanúbizonyosságot.

A kisfiú hosszú évek óta minden egyes nap dialízisen esett át, hogy életben maradjon, de az állapota semmit sem javult, ezért elkerülhetetlen volt, hogy felkerüljön a transzplantációs listára. Sajnos egyetlen egy olyan rokona sem akadt, aki megfelelő donor lehetett volna a gyermek számára. Mivel az idő egyre fogyott, ezért egyre kevesebb esélye volt arra a gyereknek, hogy időben megkapja a vesét.

Mivel hihetetlenül ritka, hogy egy élő ember ajánlja fel az egészséges szervét, ezért nagy volt a döbbenet, amikor Sutton jelentkezett. A férfi nem tudta elmagyarázni, hogy miért döntött úgy, hogy segít, de talán ehhez köze volt annak, hogy az édesanyja 35 évig élt egy vesével, valamint a felesége dietetikus, így a férfi tudja, hogy milyen a vesebetegek élete.

Sutton a segítség akarás mellett, úgy érezte, hogy ezzel végre viszonozhat valamennyit abból a sok jóból, ami eddig vele történt. Mivel a férfi megfelelő donornak bizonyult, ezért a kisfiút végre megműthették. Higgs és Sutton később felvette a kapcsolatot, és többszöri találkozás után, még ma is jó barátságban vannak.

(Forrás: life.hu)