Prosztataváladék, heringpikkely, és vemhes kancák vizelete kerül a kedvenc rúzsunkba, krémünkbe.
Szüleink mindig azt mondták, hogy ne azzal foglalkozzunk, hogy miben milyen összetevők vannak, mert csak elmegy tőlük az étvágyunk. Ebben volt valami, mert például, miután az ember megtudja, hogy miből van a párizsi, virsli, vagy a löncshús, biztos, hogy többé nem kér belőle.

Ugyanez igaz a kozmetikai szerekre is, amelyeket, ha a hölgyek tovább akarják használni, akkor ne is olvassanak tovább, mert a bizarr kozmetikai alapanyagok után nem biztos, hogy a kedvenc rúzsukat újra a szájukra akarják kenni.

A Napi Vagányság ugyanis összeszedte, hogy a tíz leggyakoribb kozmetikai alapanyag mit is jelent valójában:

Gyöngyesszencia (guanine, pearl essence): Semmi köze a rúzsokban található anyagnak a gyöngyhöz, hiszen valójában a heringpikkelyekről kaparják le a szép, csillogó anyagot, hogy utána a kedvenc rúzsunkba tegyék.

Pézsma: Sokan azt hisszük, hogy ez valami finom, pihe puha anyag, de sajnos ebben tévedünk. A pézsmának ugyanis köze sincs a kellemes dolgokhoz, mert nem más, mint a szarvasok hátsófelénél található prosztataváladék.

Hód mirigyváladéka (castoreum): A hódok hátsójában található bűzmirigyből és vizeletből létrejött területmegjelölő anyag, amit mi vanília és cseresznye aromaként kapunk meg, és használunk fel.

Ámbra (ambergris): Azon puhatestűeknek a végterméke, amelyeket a cetek megesznek. Ezt az üledéket kihányja a cet, ezt követően az óceán átöblíti azt, majd a szépségipar illatmegkötő anyagként felhasználja.

Carminic sav, passzírozott bíbortetűből (carmine, E120): Azokban a rúzsokban van, amelyeket mi bíbor, cinóber, karmazsin, skarlát vagy szocipiros színben megveszünk. Ezek az árnyalatok azoknak a parazitáknak köszönhetőek, amelyeket Mexikóban, egy bíbortermő kaktuszról szednek össze, hogy aztán agyoncsapják őket. Egy kilogramm kárminszínű festékhez, 150 ezer darab ilyen parazitára van szükség, tehát durva mészárlás kell ahhoz, hogy nekünk vadító ajkaink legyenek.

Ösztrogén (estrogen): Ez a jól csengő név a vemhes kancák szintetizált vizeletét takarja. Az ösztrogént hormontartalmuk miatt keverik bele az arckrémekbe. Az ösztrogén kémeszközként is ismert volt, ugyanis a brit titkos ügynökök ezzel akarták megmérgezni Hitlert, mert az anyag színtelen és szagtalan, ám ezzel bakot lőttek.

Zselatin (gelatin): Ez sem valami kellemes anyag, ugyanis a szarvasmarhák és disznók azon csontjai és kötőszövetei, amelyeket nem tudnak másba beledolgozni. A zselatint felfőzik és például samponokat sűrítenek vele.

Cetil-alkoholt (cetyl alcohol): Az ámbráscet fejüregében található anyag. 1817-ben valaki kiötölte, hogy megérné melegíteni, majd a hűtéskor kicsapódó cetil-alkoholt összegyűjteni, és azt beledolgozni a krémekbe, hiszen nagyon jó bőrsimító, és puhító hatása van. Napjainkban már nincs köze az ámbráscethez, mert kő- vagy növényi olajból nyerik ki.

Allantoin: 1800-ban marhák magzatvízéből, vagy a borjúk vizeletéből állították elő, mert kiváló sebhegesítő és bőrsimító hatása van. 1838-ban már mesterségesen is elő tudták állítani, mi mégis az eredeti anyagot kapjuk a szájvizünkben, fogkrémünkben.

Méhviasz (beeswax, honeycomb): A lép építőanyaga a 12-17 napos méhek potrohán, pelyhes formában alakul ki. Egy gramm méhviaszhoz 1100 ilyen pehely kell. Egy kilogramm előállításához, a méheknek nagyjából 530 ezer kilométert kell repülniük. A méhviaszt természetes anyagok, fa kerámia, vízállóságához használják fel, de bőrápoláshoz is alkalmazzák.