Így értek véget a múlt nagy járványai!Kolera: A XIX. századi Angliában azt hitték, hogy a kolera okozója a rossz levegő, mert elszaporodnak benne a miazmák. Egy brit orvos, John Snow azonban nem így gondolta, ugyanis 1854-ben, miután megvizsgálta a kórházi és hullaházi jelentéseket, észrevette, hogy 10 nap alatt 500-an haltak bele a betegségbe a londoni Broad Street közelében.

Az orvos gyanítani kezdte, hogy az utcában található kút, ami a környék népszerű víznyerő helye volt, lehet a fertőzés okozója. Snow meggyőzte a hivatalnokokat, hogy szereljék le a vízpumpa karját. Miután ilyen módon használhatatlanná tették a kutat, a megbetegedések megszűntek.

Annak érdekében, hogy a kolerát legyőzzék, hosszú távú intézkedésekre volt szükség a város higiénia és ivóvíz tisztaságvédelmének területén.

Fekete pestis: A fekete pestis 1347-től négy éven át tombolt, ami során 200 millió emberrel végzett Európában. Thomas Mockatis, a DePaul University történész professzora úgy véli, hogy az emberiség még akkoriban sem sejtette, hogy mi miatt fertőződnek meg az embereket, de azt már gyanították, hogy köze lehet a közelséghez.

Ezt sejteti az is, hogy a Velence által ural Ragusa kikötővárosban kötelezővé tették, hogy a városba érkező minden tengerész köteles 30 napot a hajóján tölteni, amíg ki nem derül, hogy egészséges. Idővel a napok számát 40-re emelték. Ezt olaszul úgy mondták, hogy quaranta, amiből megszületett a karantén gyakorlata és elnevezése, aminek már akkor szerepe volt abban, hogy egy idő után csitult a járvány.

Justinianus-pestis: A világtörténelem három legpusztítóbb járványát ugyanaz a kórokozó, a Yersinia pestis elnevezésű baktérium okozta. A Justinianus-pestis 541-ben jelent meg Konstantinápolyban, ahova Egyiptomból hurcolták be, amikor egy nemrég elfoglalt terület búzát küldött az uralkodónak a Földközi-tengeren keresztül.

A búzával együtt patkányok is utaztak, azokon pedig pestises bolhák élősködtek. Ennyi elég is volt a bajhoz. A Justinianus-pestis Európától Ázsián át és Észak-Afrikáról az Arab-félszigetig letarolta az ismert világot, megölve közben 30-50 millió embert, ami egyes becslések szerint, az emberiség felét jelentette.

Akkoriban az emberek csak annyit tudtak, hogy jobb, ha elkerülik a betegeket, de arról fogalmuk sem volt, hogy hogyan kellene védekezniük a Justinianus-pestis ellen. Thomas Mockatis, a DePaul University történész professzora szerint a legvalószínűbb az, hogy a járvány úgy ért véget, hogy az emberek nagy része túlélte a betegséget, ami ellen immunitásuk alakult ki.

1665-ös londoni pestis: Az 1500-as évektől kezdve Angliában kötelezővé vált a pestissel fertőzött emberek elkülönítése. Azokat az otthonokat, ahol beteg volt, meg kellett jelölni, annak pedig fehér botot kellett magánál tartania a közterületen, akinek a háztartásában pestises beteg lakott.

Ugyanebben az időben öltek meg több százezer kutyát és macskát, mert az emberek azt feltételezték, hogy ezek az állatok is hordozzák a betegséget. Később kiderült, hogy ez valóban így lehetett, sőt, a kutyák és macskák nemcsak hordozták a betegséget, hanem azzal meg is fertőzhették az embereket.

London utolsó nagy pestisjárványa az 1665-ös volt, amelyben 100 ezer ember hat meg hét hónap alatt. A városban betiltották az összes szórakozási tevékenységet, a betegeket pedig a lakásukba zárták, hogy ne fertőzzenek meg senkit. A szigorú szabályok nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy London végül legyőzte a pestist.

Feketehimlő-járvány az új világban: Európa, Ázsia és az Arábiai-félsziget jól ismert kórokozója volt a fekete himlő, ami már évszázadok óta jelen volt, amikor a XV. században az első európai felfedezők behurcolták az amerikai kontinensre.

Míg Európában, Ázsiában és az Arábiai-félszigeten tíz betegből három halt meg, addig Amerikában szinte mindenki életét vesztette, aki megfertőződött.

Évszázadokkal később a petis volt a világ első olyan kórokozója, amit a széles körű oltási kampányoknak hála, sikerült eltüntetni. 1980-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) himlőmentessé nyilvánította a világot.

(Forrás: noizz.hu)