Nézzük meg alaposan az alábbi képet, majd válasszuk ki azt, amelyiket a belső hangunk sugalmaz! Olvassuk el a választásunkhoz tartozó útmutatást, ami segít a rejtett problémánk megoldásábanhajo1. Hallgassunk a szívünkre: A bennünk élő gyerek nemet mond, ezért elzárjuk a bensőnket, amivel megfosztjuk a lelkünket az érzelmektől. Félünk attól, hogy igazán megtapasztaljuk önmagunkat, mert rettegünk attól a tehetetlenség érzéstől, amit ez váltana ki. A problémát akkor oldhatjuk meg, ha rá merünk lépni az érzelmek útjára.

2. Illúziók: Hamis elképzelésekbe éljük bele magunkat, és teljes szívvel hiszünk ezekben. Ezzel a szokásunkkal egy élettel teli részünket áldozzuk fel. Mondhatni eladjuk a lelkünket, mert azt reméljük, hogy valami jobbat kapunk helyette.

Ideje, hogy tisztázzuk magunkkal, hogy milyen hamis elképzelések tartanak fogva. Csak akkor léphetünk tovább, ha előbb alaposan megismerjük az illúziókat. Azt, hogy ez sikerült, abból fogjuk érezni, hogy átalakuláson esünk át. A régi képeknek el kell enyészniük, a hamis elképzelések pedig szétfoszlanak.

3. Szűklátókörűség: A problémánk hátterében a túlzott öntudatosság áll. Hajlamosak vagyunk másokra erőltetni a véleményünket, tudásunkat. Miközben ezt tesszük, nem vesszük észre, hogy a lelkünk sivár.

A problémánkat akkor oldhatjuk meg, ha befelé fordulunk. Az út során nyitottabbak, toleránsabbak leszünk. Az utazás végén megtaláljuk a felismerést, ami lelki gazdagságot jelent.

4. Merjünk igazán élni: Képtelenek vagyunk rálelni a bennünk rejlő életerőre, örömre. Előfordulhat, hogy úgy próbáljuk visszanyerni az elvesztett hatalmunkat, hogy külső hatalmi megnyilvánulásokkal egyenlítenénk ki az erőtlenségünket.

Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy hova tűnt az életünk, és mikor csatlakoztunk a vesztesek klubjához. Meg kell ismernünk a személyiségünket. Ideje, hogy önmagunk legyünk, még akkor is, ha mások megbántva fogják érezni magukat emiatt.

5. Elfojtott agresszió: Mélyen elítéljük az agresszió összes fajtáját önmagunkban és másokban is, ezért ideje, hogy elfogadjuk a tényt, hogy ezek a „primitív” érzések bennünk is megvannak, mint minden emberben.

Ne blokkoljuk, ne fojtsuk el önmagunkban, mert addig, míg nem tudjuk ezt a szerepszemélyiséget kimutatni a külvilág felé, addig nem tudunk haladni. Bátran vállaljuk fel önmagunk és mások előtt a negatív érzéseinket.

6. Önértékelés: A problémánk hátterében az áll, hogy a lelkünk legmélyén értéktelennek érezzük magunkat, ez az érzés pedig elhatalmasodik rajtunk. Kisebbrendűnek tartjuk magunkat, és a „nem szeretem magam” állapot ver bilincsbe.

A jelenlegi helyzetünkben nem elégít ki az, ha külső szépséggel vesszük körbe magunkat. Most végleg eljött az ideje annak, hogy szembenézzünk az értéktelenség, a kisebbrendűség érzésével, amihez először tudatosítanunk kell magunkban a problémát.
Tanuljuk meg az életet érzéki tapasztalatként átélni, valamint tiszteljük a testünk és a lelkünk lakóhelyét, de ugyanakkor ne értékeljük túl ezeket, és a kelleténél több erőt se fordítsunk rájuk.

Miközben kialakul az igazi önértékelésünk, megtanuljuk a dolgokat reálisan látni, tehát annak fogjuk tartani őket, amik: dolgoknak. Lehet, hogy nem fog alapjaiban megváltozni a jelenlegi helyzetünk, de másképpen fogjuk értékelni azt.

(Forrás: noiportal.hu)