Az első dolog, amit egy gyerek elveszít szülei válása esetén, az a bizalom. Nem bízik már egyik szülőben sem, és önmagában sem. Az egymást egy ideig elfogadó vagy éppen szerető szülők elkezdik egymást becsmérelni. Megkérdőjelezik a másik apai, anyai szerepre való alkalmasságát, teszik mindezt a gyerekek(ek) előtt. Olyan is van, amikor a gyereket szándékosan elhidegítik a másik szülőtől, valótlan dolgokat állítanak a másikról.

A gyerek nem hisz már többé a tökéletes családban, jó emberekben, egy élhető világban. Két dolog következhet be nála: vagy hatalmasat fejlődik, és koraérettként, hideg fejjel, érzelmek nélkül, felnőttként kezeli a dolgokat, vagy összetörik, és egy életre sérült marad.

Az esetek többségében a gyermek önmagát (is) okolja a szülei válásáért. Önvád és bűntudat lesz úrrá rajta. Azt hiszi, rossz viselkedése miatt ment tönkre szülei kapcsolata.

Korcsoportok szerint a 3-6 évesek és a serdülők a legérzékenyebbek a családi problémákra, tragédiákra. Nekik van a legnagyobb szükségük a biztos családi háttérre, megbízható, bátorító szülőkre.

A gyermek bátortalanná válik, nem bízik saját képességeiben, ezzel párhuzamosan elmaradnak a tanulásban, sportban és más tevékenységekben a sikerek, életunttá, zárkózottá válik.
Nem ritka a gyerekkori depresszió sem a felbomlott családok esetében. Ugyanakkor a lelki megrázkódtatások fizikailag is megmutatkoznak, gyengül immunrendszerük, és különböző betegségek léphetnek fel.

Már nincs, akire felnézzen, nem tiszteli, és nem tekinti példának a szüleit. Ugyanakkor felnőttként természetes lesz számára, hogy ha nem működik majd párkapcsolata házastársával, akkor bármikor lecserélheti azt.

A serdülők és a fiatalok – szeretetet és elfogadást keresve – nem ritkán rossz társaságba kerülnek, és egy idő után az alkohol vagy a kábítószer napi adagjának megszerzése lesz fő motivációjuk.

Bár manapság a válások száma folyamatosan nő, számos lehetőség lenne a családi életben zavart okozó, vélt vagy valós sérelmek megbeszélésére, a kiengesztelődésre, a kapcsolat javítására.

Ha minden próbálkozás kudarcba fulladt, és nem lehet elkerülni a válást, jó, ha az nem sárdobálással, hanem civilizáltan zajlik le, és mindkét szülő biztosítja a gyermeket/gyermekeket arról, hogy – bár elválnak a felnőttek útjai – bármikor számíthat(nak) rájuk.

Rendkívül fontos, hogy a már elvált vagy válófélben lévő szülők ne rombolják szét a gyermekben a másik félről alkotott – többé-kevésbé pozitív – képet, mert a gyermek a vádaskodó szülő iránt éppúgy elveszti bizalmát, mint a vétkesnek címkézett egykori társ iránt.