Szakértők szerint a segítségnyújtás határozott elutasítása azt sugallja, hogy az így viselkedő egyén veszélyes és negatív a környezetére nézve.

A Nature magazinban a közelmúltban publikált kutatás azt kívánta bemutatni, hogy adott viselkedésmintákból levont következtetések sok esetben evolúciós gyökerekkel rendelkeznek. A kísérleti eredmények alapján elmondható, hogy már a majmoknál is megfigyelhető az a képesség, amely által azonosítani tudjuk a nemkívánatos szociális mintákat, így jó eséllyel kerüljük el negatív társainkat.

A Nagy Britanniában végzett kísérlet alanyai, a kapucinus majmok egy csoportja elutasítóan viselkedett azokkal az emberekkel, akik bár valamilyen nyalánkságot ajánlottak fel az állatoknak, korábban aljas és fösvény magatartás tanúsítottak a majmok szeme láttára. A kísérletben résztvevő majmok megfigyelték, amint egy ember egy játékot tartalmazó dobozkát próbál kinyitni. Az esetek egy részében a jelen lévő partner segítségére volt a műveletben, míg máskor elutasította a segítségnyújtást. Ezt követően mindkét ember jutalomfalatkát ajánlott fel a majmoknak, ők azonban csak az egyiket fogadhatták el. Az eredmény alapján elmondható, hogy a majmok kevésbé tettek különbséget aközött, aki segítséget kapott, illetve, aki segítséget nyújtott. Jelentős preferencia mutatkozott azonban a segítségkérő és a segítséget megtagadó egyén között: a fösvény viselkedést tanúsító ember egyértelműen kevésbé volt népszerű a majmok körében.

James Anderson kutatásvezető elmondása szerint, azért választották a kapucinus majmokat ehhez a kísérlethez, mert ez a faj rendkívül szociális és erős együttműködési ösztönnel rendelkezik. A pszichológus szakember szerint az emberek a látottak alapján építenek fel benyomásokat másokról, s a jelen kísérlet arra enged következtetni, hogy ez a készség más fajoknál is fennáll.

Annak érdekében, hogy megértsék a majmok motivációját, Anderson és csapata különböző forgatókönyvek szerint tesztelte a szituációt.A majmok nem tanúsítottak ellenszenvet azon emberek iránt, akik azért nem segítettek társuknak, mert az épp saját dobozával volt elfoglalva.

Kiley Hamlin, a British Columbia Egyetem fejlődéspszichológus munkatársa szerint hasonló eredményekre jutottak a csimpánzok illetve a hároméves kisgyermekek körében végzett kísérletek során.Az ehhez hasonló kutatásokat általában emberszabásúak körében végzik, ám a kapucinus-kísérlet alapján arra lehet következtetni, hogy a szociális kölcsönhatás a változó agyméretű és kognitív képességű állatok esetében is fennáll, ugyanis az eredmény a viselkedésmintát illetően egyértelműen evolúciós eredetre utal.

Más szakértők azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy nem szabad túlságosan messzemenő következtetéseket levonni e kísérlet alapján arról, hogy a majmok mennyiben fogják fel az emberi viselkedésmintákat. Jennifer Vonk az Oaklandi Egyetem összehasonlító pszichológus munkatársa szerint további kutatások szükségesek e téren. Vonk a kísérlettel kapcsolatos ellenvetése a következő: nem lehetünk biztosak abban, hogy a majmok által preferált embert nem amiatt részesítették-e előnyben az állatok, mert egy, a számukra érdekes tárgy, a játékot tartalmazó dobozka tulajdonosát látták benne. Vonk szerint érdemes lenne megfigyelni más szociális egyedeket – például kutyákat – vagy akár olyan nem szociális fajokat, mint amilyen a medve, hogy mennyiben irányítja viselkedésüket a társadalmi interakciók megfigyelése.

Forrás: www.scientificamerican.com