Ki volt Teller Ede és Szilárd Leó?Teller Ede: 1908-ban, jómódú zsidó családba született Budapesten. 1925-ben a „Mintagimnáziumban” (a mai ELTE Gyakorlóiskolában) érettségizett. A magyar tudós már Budapesten megismerte Neumannt, Szilárdot és Wignert, akikkel később a Manhattan-projekten is együtt dolgoztak.

A Műegyetemen kezdett vegyészmérnöknek tanulni, de aztán az antiszemitizmustól való félelme miatt a német Kalsruhéba tanult tovább. Ott hallott először a kvantumfizikáról. Lipcsében tanult Heisenbergtől. A kutatásait sokfelé végezte segédként, német városokban, Rómában, 1935-ben emigrált az Egyesült Államokba, ahol magfizikával kezdett foglalkozni.

Az események felgyorsultak a 30-as évek végén, 40-es évek elején. Ebben az időszakban dolgozott Szilárd Leóval a Columbia Egyetemen, ahol eljutott hozzájuk a hír, hogy több független laboratóriumban is sikerült megvalósítani a maghasadást.

A két magyar tudós Einsteinnel közös levelet küldött Roosevelt elnöknek, hogy figyelmeztessék, hogy a németek számára is adott a lehetőség, hogy atombombán dolgozzanak. Ezután Teller meghívást kapott a Manhattan-projektbe, majd a világháború után néhány évvel Stanislaw Ulammal kidolgozta a korábban Fermi és Oppenheimer szerint megvalósíthatatlan, első hidrogénbomba koncepcióját.

1952-ben végrehajtották az első hidrogénbomba-kísérletet, amit ugyancsak Los Alamosban dolgoztak ki. Teller segített az amerikai atomreaktorok fejlesztésében, és megakadályozta, hogy a Csernobilhoz hasonló grafitos reaktorok működjenek az Egyesült Államokban.

A háborúban több közeli rokonát is elvesztette a holokausztban. Az édesanyja és a nővére 1958-ban költözött hozzá az USA-ban, ugyanis addigra csak ők maradtak életben Teller családjából, és a pesti lakásukat is elvették.

1954-ben Teller részt vett Oppenheimer biztonsági meghallgatásán. 1959-ben az Amerikai Nemzeti Olajtársaság 100. születésnapi konferenciáján mondott beszédet. Az ott elhangzó szavai később komoly jelentőséget kaptak, mivel Teller már akkor felhívta a jelenlévők figyelmét az ipari széndioxid kibocsátás veszélyeire, tehát a globális felmelegedés lehetőségére.

Szilárd Leó: 1898-ban, zsidó családba született Budapesten. 1919 végén Németországba emigrált, ahol olyan nagynevű fizikusokat ismert meg, mint például Einstein, Schrödinger, Planck. A magyar tudós együtt tanult Wignerrel, és közeli barátságba került Einsteinnel, akit gyakran kísért haza.

Németországot 1933 tavaszán, a náci hatalomátvétel után hagyta el, és május elején érkezett meg Angliába. Több szabadalmat is benyújtott, hogy ezzel próbáljon anyagi biztonságot teremteni magának. Közös munkaként a részecskegyorsítót és az elektronmikroszkópot, valamint egy hűtőszekrényt is kifejlesztettek Einsteinnel.

1939 januárjában Teller Edével együtt indult az atomba történetük: A New York-i Columbia egyetemen hallottak a maghasadás sikeréről, és arról, hogy a németek is képesek erre. Ezt követően írtak levelet az elnöknek, de ő nem akarta a saját eredményeiket publikálni, mert attól tartott, hogy azzal segítenék az ellenséget a fegyver megalkotásában.

1942 végén a két magyar tudós bemutatta az első nukleáris láncreakciót a Chicagói Egyetemen, egy futballstadion egyik lelátója alatt. A munka során Szilárd többször csalódott a kormány adminisztrációs és biztonsági előírásai miatt, és nyugtalanította a hadsereg túl nagy szerepe és befolyása.

Ez a szembenállás később sem múlt el nála, ugyanis a petíció aláírásakor és a háború után is el akarta érni, hogy az atombomba felügyelete ne a hadsereg feladata legyen, hanem a nemzetközi bizottságé. Szilárd nem kapott meghívást Los Alamosba a Manhattan-projektbe, és egyre jobban kimaradt az atombomba fejlesztéséből, aminek oka részben Groves tábornokkal való nézeteltérései volt.

A háború után jobban foglalkozott a politikával. Arról akarta meggyőzni a politikusokat, hogy az atombomba legfontosabb értéke az lehet, hogy megakadályozzák a háborúkban való bevetését. 1946-ban megalapította Einsteinnel és más tudósokkal az Atomtudósok Válságbizottságát, aminek tagjai azok a híres tudósok voltak, akik azt hangoztatták, hogy az atombombát muszáj nemzetközi ellenőrzés alá vonni, mivel nincs ellene védelem.

Akadtak olyan vad teóriák is, amely szerint a hidrogénbomba csak akkor lehet hatásos fegyver, ha a kutatási eredményeket és megoldásaikat átadják a Szovjetuniónak, méghozzá azért, hogy egyik fél se kerüljön behozhatatlan előnybe a másikkal szembe.

(Forrás: noizz.hu)