Hat ősi történet, amit a tudomány megmagyarázott.
Srí Lanka és az ember-majmok hadserege: Az őskori szanszkrit legendában Sitát Lanka szigetére hurcolják, de ezt az istennő testvére, Lakshman majomszerű emberi lények segítségével hidat emelt India és Lanka között, majd azon átkelve, kiszabadította a testvérét Ravana, a démonkirály fogságából.
Az istenek és a majomszerű emberek létezése nem bizonyítható, de a hídé igen, mert a légifelvételeken jól látható a mára már víz alá került, 48 kilométer hosszú földcsík, ami összeköti Indiát és Sri Lankát.
A Kráter-tó és az istenek csatája: Az észak-amerikai Klamath indián törzs legendái úgy tartják, hogy az Oregon államban található Kráter-tó helyén korábban egy hatalmas Mazama hegy állt, ami Llao, a halál istene lakhelye volt.
Amikor Skell, az ég istene harcba szállt a halál istenével, akkor tüzet és kénkövet zúdított rá, emiatt Llao az alvilágba menekült. A geológusok és történészek azt derítették ki, hogy a legenda egy 7700 évvel ezelőtt vulkánkitörésen alapszik. A vulkánkitörés óriási lyukat hozott létre a földben, majd ezt töltötte fel az esővíz.
A vendég csillag: Az 1006-os évből származnak azok a beszámolók, amelyek szerint a Naphoz csatlakozott egy másik. Ibn Sina, perzsa tudós, részletesen kifejtette a Kitab al-Shifa (A gyógyítás könyve) című művében jelenséget.
A csillagrobbanás 7200 évvel ezelőtt történt, de a távolság miatt, a Földön csak az első ezredforduló idején láthatták az akkor élt emberek. Habár a nova már összeomlott, a NASA Chandra Obszervatóriuma még mindig észleli az SN 1006 névre keresztelt objektumot.
Atlantisz: Rengeteg elmélet, legenda, teória létezik Atlantiszról, de jelenleg Platón verziója tűnik a leghihetőbbnek. Eszerint a katasztrófában eltűnt civilizáció meséje a Minószi kultúra pusztulásán alapulhat, ugyanis 3650 évvel ezelőtt vulkánkitörés rázta Szantorini szigetét, aminek akkoriban Thera volt a neve.
A viharmadár és a bálna: Egy indiántörténetben egy természetfeletti lény, a viharmadár a tengerbe merült, hogy megöljön egy gyilkos bálnát, ám ezzel megfosztotta az Quileute törzset az erőforrásaitól.
A küzdelem hevében erős hullámok keletkeztek, amelyek káoszt és halált hoztak az emberiségre. Végül a viharmadár kiemelte a bálnát a tengerből.
Az 1980-as években a geológusok bebizonyították, hogy 1700-ban erős földrengés rázta meg a Csendes-óceán északnyugati részét. Ennek következménye egy olyan hatalmas cunami volt, ami nemcsak a Quileute törzs lakta, amerikai partokat érte el, hanem még Japánt is.
A tudósok szerint Aiornis, egy őskori óriásmadár lehetett az észak-amerikai korai telepesek által kitalált viharmadár. Az 5 méter szárnyszélességgel megáldott madár lecsaphatott egy bálnára, de az már nem valószínű, hogy fel is emelte, hogy kivigye a partra.
Az Özönvíz: Az eredetileg mezopotámiai legendára több tudományos magyarázat is létezik. Az egyik szerint 11500 évvel ezelőtt a Balkán-félszigettől keletre található Fekete-tenger kezdett kiszáradni, miközben a Földközi-tenger medencéjét az Atlanti-óceánból befolyó víz árasztotta el.
A geológusok szerint az egyre nagyobb vízszintű Földközi-tenger vize egy idő után elárasztotta a Fekete-tenger szinte teljesen száraz medencéjét, ami olyan vízesés formájában történt, ami 200-szor nagyobb, mint a Niagara, ezért a mélyen fekvő területeket annyira gyorsan töltötte fel a víz, mintha ma kétszer elárasztaná a víz Manhattant.
Egy másik elmélet szerint a legenda az elmúlt tízezer év legpusztítóbb áradásáról mesél, ami az időszámításunk előtti VII. században, Kínában következett be, amikor a Sárga folyó kilépett a medréből, és elpusztította a Xia császári dinasztia teljes népességét.
(Forrás: noiportal.hu)
Legutóbbi hozzászólások