Különleges időkapszulák hozzák el a múltat az utókornak.
A Rosetta Projekt: A Rosetta Projekt célja az, hogy a nyelvek széles skáláját megőrizze a későbbi generációk számára, ezért különböző nyelven íródott szövegeket őriznek meg, hogy azokat több ezer év múlva megtalálhassák az emberek.
A projekt első részében 100.000 oldalnyi szöveget, 2.500 nyelven sikerült összegyűjteni. A munka második része a Rosetta Lemez volt, ami egy hosszú távra tervezett archívum. A 7 és fél centiméteres fém korong nagyon sok információt tartalmaz, köztük teljes irodalmi műveket, a legfontosabb tudományos fejlesztések leírását. Ezeket mikroszkopikus méretben gravírozzák rá a lemez felszínére.
A washingtoni állatkert: Amikor az elefántházat építették a washingtoni állatkertben, akkor a munkások megtalálták azt az időkapszulát, amit William Mann, a legendás igazgató helyezett el. Mann az időkapszulába cirkuszi programfüzeteket, a Washington Post egyik példányát, az állatkert akkori elefántjaival kapcsolatos dokumentumokat helyezett el.
Ezen a példán felbuzdulva az elefántház jelenlegi gondozói is összeállították a saját időkapszulájukat, amibe az állatkert jelenlegi elefántjairól és a vadon élő példányok veszélyeztetett állapotáról szóló adatokat és a Washington Post egyik példányát tették.
Ökológiai Mintagyűjtemény: A Nemzetközi Ökológiai Mintagyűjtemény Csoport tagjai a jövőbeni kutatások miatt próbálja megőrizni a környezeti és biológiai adatokat. A világon több országnak saját protokollja van a minták begyűjtésére és tárolására.
Ebben a nemzetközi gyűjteményben óriási mennyiségű minta található, amik között van vérplazma, emberi haj, galambtojás, de talajminta is. A mintagyűjtemény arra is jó, hogy a kutatók megfigyeljék, hogy mennyire hatékonyak a környezetvédelmi előirányzatok, kideríthetik a vegyszerek hosszú távú hatásait, valamint megtudhatják, hogy a törvényhozás mennyire képes elérni a kívánt környezeti hatásokat.
Bellevue Egyetemi Klinika: 2011-ben, a New York Egyetem klinikájának bontásakor került elő az 1897-es alapkőbe rejtettek időkapszula, amit Edward Dunham, a Bellevue Egyetemi Klinika bakteriológusa állította össze.
Dunham egy baktériumokat tartalmazó fiolát, a diákok egészségügyi kartonjait, és egy utókornak írt üzenetet rejtett el. A bakteriológus remélte, hogy a fiola értékes információval fog szolgálni arról, hogy a baktériumok meddig maradnak életképesek.
Az időkapszula azt bebizonyította, hogy a mikrobák sokat változtak az antibiotikumok széles körű elterjedése óta.
Detroit időkapszulája: 1901-ben, William Maybury, Detroit polgármestere felügyelte annak az időkapszulának az összeállítását, amely a következő 100 évben lezárt maradt. 2001-ben Detroit akkori polgármestere nyilvánosságra hozta az időkapszulában talált leveleket.
1901-ben Maybury azt kérte az emberektől, hogy készítsenek előrejelzéseket arról, hogy milyen lesz a város jövője. Az egyik levélben valaki arról írt, hogy szerinte Detroit lesz Amerika Konstantinápolya, hiszen a város kedvező helyzete, természeti adottságai népszerűvé fogják tenni a helyet, aminél 2001-ben nem lesz gazdagabb város.
Az elképzelések nyüzsgő kikötőkről, iparhálózatról, szórakoztató központról és két millió feletti lakosságról szóltak. Maybury jövőképében gyorsabb közlekedés, és olyan kommunikációs fejlődés szerepelt, ami megkönnyíti a különböző országok polgárai közötti kapcsolattartást.
Az MIT próbálkozásai az időkapszulákkal: Amerika egyik legkiemelkedőbb kutatóintézete a Massachusetts Institute of Technology a Marsra szeretne időkapszulát küldeni. Az MIT egy olyan egységet próbált létrehozni, amely néhány hónap alatt képes adatok milliót elküldeni a Marsra, ahol tárolni is szerették volna, hogy majd várja ott valami azokat, akik végre eljutnak a bolygóra.
Remélhetőleg ez a programra nagyobb sikerrel végződik, mint az, amikor elástak egy időkapszulát, amit 1989-ben akartak kinyitni, ám ez nem sikerült, mert ráépítettek egy 18 tonnás részecskegyorsítót.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások