Eltűnt lapokat és megégett papirusztekercseket is találhatunk a történelmi iratok között.
Herculaneumi tekercsek: A tekercsek tartalmát szinte lehetetlen kibetűzni, aminek oka a Vezúv időszámításunk előtti 79. augusztus 24-i kitörése. A vulkán hamuja Pompeji mellett Herculaneum városát is ellepte.
Az 1750-es években Lucius Calpurnius Piso Caesoninus külvárosi villájában egy könyvtárat találtak. A papiruszok villája onnan kapta a nevét, hogy 1785-ben innen kerültek elő azok az elszenesedett papiruszok, amelyekre a város mindennapjait jegyezték le.
A tudósok csak mostanában találták ki, hogy a tekercseket úgy vizsgálják meg röntgensugárral, hogy ahhoz nem kell szétnyitni a papiruszokat. Ezzel korábban is próbálkoztak, de nehéz megkülönböztetni a megégett papiruszt az írástól, mert az ókorban faszén és ragasztó keverékéből készített tintával írtak az emberek.
Carmarthen fekete könyve: Az Egyesült Királyság egyik legfontosabb középkori kézirata, mert ez a legrégibb walesi nyelven alkotott, jó állapotban fennmaradt kódex, ráadásul ebben szerepelt Artúr király és Merlin legrégibb említése.
Az 1904 óta a Walesi Nemzeti Könyvtár tulajdonába tartozó kódex 54 állatbőrből készült pergamenoldalt tartalmaz. A mű a XIX-XII. században népszerű vallásos és világi verseket gyűjtötte össze, az elnevezését pedig a fekete borítójáról kapta.
A kódex sajnos nem teljes, mert több részlet, széljegyzet, rajz eltűnt belőle. A kutatók szerint a XVI. században rongálták meg a fekete könyvet, ami akkor elvileg Jaspar Gryffyth tulajdonában volt. Gryffyth talán azért szedte ki a lapokat, mert azok ellentmondtak az uralkodó nézeteinek, vagy újra fel akarták használni a pergament, ami régen gyakran előfordult.
Platón zenei kód: Platón a püthagóreus mintát használta a műveihez, amelyeknek zenei szerkezetet adott. Püthagorasz abban hitt, hogy a bolygók és a csillagok az emberi füllel nem hallható, szeráf zenét sugároznak. Platón azt akarta elérni, hogy a könyveivel ezt a harmóniát adja vissza.
Azt, hogy Platón művében zenei mintát alkotó szimbólumok található, dr. Jay Kennedy fedezte fel, Az állam című munkában. Platón a módszerével úgy játszott az olvasóival, mintha azok zenei hangszerek lennének. A kódot még nem sikerült feltörni, de a hírek szerint már közel a siker.
Codex Sinaiticus és Józsué, 1 fejezet 10 vers: A Sínai-félszigeti kódex az időszámításunk előtti IV. századból származó Biblia-kézirat, ami tartalmazza az Ószövetség nagy részét és a teljes Újszövetséget. Ezek mellett még két másik dokumentum, a Barnabás levele és Hermasz „Pásztor” című írása is hozzátartózik.
A dokumentumot Constantin von Tischendorf (1815-1874), a lipcsei egyetem professzora találta meg 1844-ben, a Sínai-hegyen található, Szent Katalin kolostorban egy olyan kukában, amelyben elégetésre váró papírokat halmoztak fel.
2009-ben a 30 éves Nikolas Sarris az egyiptomi Szent Katalin könyvtárban látott egy fotót, amin egy XVIII. századi könyv kötése alatt a Codex Sinaiticus egyik eddig nem ismert lapjának negyede volt látható. A kézirat azért került egy ilyen furcsa helyre, mert a múltban a Szent Katalin kolostor szerzetesei régi pergamenkéziratok lapjait használták fel kötésre, mert az állatbőrből készült iratok nagyon ellenállóak voltak.
Sarris korábban segített a Codex Sinaiticus digitalizálásában, ezért felismerte a lapot, amiről Jusztin atya, a kolostor könyvtárosa elmondta, hogy szerinte Józsué könyvének első fejezete olvasható rajta.
(Forrás: noiportal.hu)
Legutóbbi hozzászólások