Játékadaptációk, amelyek egész szórakoztatóak lettek (2. rész)

Tetszik a cikk?

A közelmúlt legjobb tíz alkotása, amely videojáték alapján készült.Perzsia hercege: Az idő homokja (Prince of Persia: The Sands of Time, 2010): Annak idején nagy kérdés volt a Prince of Persia-rajongók számára, hogy miért akar a Disney fimet készíteni a 2003 és 2005 között megjelent The Sands of Time-trilógia alapján, amikor nyilvánvaló volt, hogy nem tartja jó ötletnek az első rész alapkoncepcióját, amely szerint a hercegen, az ellenséges hercegnő, Farah-n és a főgonosz Vizieren kívül mindenki homokszörnnyé változik.

Az is kérdés, hogy miért kellett tulajdonképpen háromszereplős király-melodrámát készíteni, valamint a főhős miért csak néhány alkalommal használta a mágikus tőrét, amivel vissza lehet forgatni az időt, amikor ez a játék leglátványosabb jelenete. Ezektől eltekintve a színészválasztás rendben volt, és az akciókra, mesés hangulatra sem lehet panasz.

Halo, 1. évad (2022): 2001 óta az Xbox-konzolok húzócímeinek számítanak a Halo-játéksorozat tagjai, éppen ezért komoly kihívás volt élőszereplős sorozatot készíteni belőle. Annak érdekében, hogy ez sikerüljön, az alkotók a Marvel Studios stratégiáját választották, tehát az alapanyagból kiindulva saját történetet kezdtek mesélni, ennek szereplői és motívumai ismerősek a Master Chieftől, ám azokat máshogy használták fel.

A szereplők alakítására sem lehet sok panasz, bár azért akad erőltetett cselekményszál. Ugyanakkor az akciójáték rajongói kevesellhetik az akciót, viszont cserébe az összecsapások ütősek, kezdve a zseniális évadnyitó jelenettel.

Bár a speciális effektusok nem a legjobbak, mégis a díszletek, a jelmezek és az atmoszféra színvonalasak.

Pokémon: Pikachu, a detektív (Detective Pikachu, 2019): A Pokémon franchise sokkal több egy videojátéknál, viszont a 2019-es film az azonos című kalandjáték alapján készült. A Pokémon: Pikachu, a detektív erősen hasonlít a Sonic, a sündisznóra, hiszen az is ismerős filmes klisékből építkezik, így a Pikachu, a detektív is a haverzsarus filmek alapcselekményéből táplálkozik.

Sőt, akár a Robert Zemeckis által készített klasszikus, a Roger nyúl a pácban is a néző eszébe juthat róla, hiszen itt is teljesen természetes, hogy az emberek kitalált lényekkel élnek és dolgoznak együtt.

Ami a krimiszálat és a nyomozóst illeti ugyanolyan kiszámítható, mint a végső fordulat, ám Pikachu és a társa kezdeti összeférhetetlensége szórakoztatóvá teszi a filmet, aminek a végén még egy nagyszabású, animékre emlékeztető, pokémonos leszámolás is látható.

Mortal Kombat (1995) és Mortal Kombat (2021): Mortal Kombat franchise kétélű fegyver, hiszen a játékok háttértörténete gazdag, ám nem biztos, hogy ami a harcok körítésénél működik, az a mozivásznon is fog.

A Paul W.S. Anderson és Simon McQuoid által készült filmek erényei a játékokból ismert karakterek, főleg a két nagy rivális, Scorpion és Sub-Zero. Emellett az összecsapások is jól sikerültek. Ugyanakkor a 2021-es film azért jobb az 1995-ösnél, mert az már R-besorolást kapott, tehát megközelíthette a Mortal Kombat-játékok brutalitását.

Ezek azok az elemek, amelyek miatt a filmek élvezhetőek, viszont a történet és a karakterépítés gyengén sikerült. A legutóbbi Mortal Kombat esetében volt potenciál ebben is, mert Scorpion és Sub-Zero nyitójelenete, tragikus háttértörténete remek lett. A filmnek végig rájuk kellett volna koncentrálni, és nem a gyenge új hősre, Cole Youngra és az ő bugyuta történetére.

Tomb Raider (2018): Bár a Angelina Jolie-nak jobban állt Lara Croft szerepe, mint Alicia Vikandernek, mégis a 2018-as film történet jobban sikerült a 2001-esnél, már csak azért is, mert az egy épkézláb sztori, köszönhetően annak, hogy már túlságosan is szolga adaptációja a Lara eredettörténetét elmesélő 2013-as játéknak.

Ugyanakkor az 1996-ban indult Tomb Raider-sorozatnak nem a története vagy a karakter kidolgozottsága volt a lényege, hanem az okos fejtörők és az ügyességi részek, na meg Lara dekoratív alakja.

Ugyanezek domináltak még 2001-ben is, amikor az Angelina Jolie-film készült, éppen ezért abban is Lara pózolásai kapták a főszerepet, így a kalandfilmes klisékből összeállított cselekményt már a film megtekintése után egy órával mindenki elfelejtette.

A 2013-as játék esetében, az Uncharted-játékok árnyékában, a Crystal Dynamics rákényszerült az izgalmas karakterfejlesztésre, aminek köszönhetően Alicia Vikander Tomb Raiderje élvezhetőbb lett Jolie-énál, bár a bevezető biciklifutáros jeleneteket kihagyhatták volna.

(Forrás: hu.ign.com)


Tetszik az oldalunk? Kérlek lájkolj! Köszönjük!

Szólj hozzá

Az e-mail cím nem publikus.Kötelező kitölteni *

*