Emlékezzünk a legjobb mozikkal a színészlegendára!budterenceKincs, ami nincs (1981): A vígjátékban Alan (Terence Hill) szerez egy térképet, amely szerint a közeli szigeten kincset rejtettek el. A férfi úgy akar eljutni a célhoz, hogy elrejtőzik Charlie (Bud Spencer), a kalandor hajóján, majd becsapja az iránytűt, hogy az a szigetre vigye.

Élet vagy halál (1972): A Piszkos 12 mintájára készült filmben Eli Sampson (Bud Spencer) nyakán már ott a kötél, amikor választhat, hogy meghal, vagy inkább másokkal összefogva segít Pembroke ezredesnek (James Coburn) egy szinte bevetetlen erőd megrohamozásában, aminek az elfoglalása stratégiai előnyt jelentene a szövetségeseknek az amerikai polgárháborúban.

Különben dühbe jövünk (1974): Kid (Terence Hill) és Ben (Bud Spencer) egy sivatagi autóversenyre készül, ám van valaki, aki meg akarja akadályozni a páros győzelmét. Természetesen kedvenc bunyósaink ezt nem hagyják szó, ütés, poén nélkül.

…és megint dühbe jövünk (1978): Csak annyit mondunk: „Bunkó vagy Bugsy!”, és máris beugrik a legendás Bud Spencer-Terence Hill film, ami azért klasszikus, mert ebben érvényesülnek leginkább azok az elemek, amelyek miatt soha nem tudjuk megunni a legendás párost.

Fordítsd oda a másik orcád is! (1974): A Terence Hill-Bud Spencer filmek egyik legjobbja a Fordítsd oda a másik orcád is!, amelyben a két színész hittérítő misszionáriusként dolgozik a karibi szigetvilágban, ahol a hittérítés mellett különböző árukkal kereskednek, hogy pénzt szerezzenek. Az üzletelés kivívja a konkurencia haragját.

Piedone a zsaru (1973): Sokan Rizzo nyomozóként találkoztak először a színészlegenda nevével. A megvesztegethetetlen zsaruról, mocsokról, bűnről, korrupcióról szóló Piedone filmek olyan sikeresek lettek, hogy sokáig másolták őket. Az első rész után három folytatás készült. Ezek a Piedone Hongkongban (1975), Piedone Afrikában (1978), Piedone Egyiptomban (1980) címeket kapták.

Banános Joe (1982): Kicsit a Forrest Gump előfutárának tekinthető a film, amiben Banános Joe csak annyit akart, hogy kipakolhassa az árúját, de a bürokratikus útvesztő ezt nem hagyja, sőt, még a hadseregbe is be kell lépnie, hogy letöltse a szolgálati idejét.

Bűnvadászok (1977): Az egyik legzseniálisabb vígjáték, amiben Wilbur Walsh (Bud Spencer) és Matt Kirby (Terence Hill) munkát keres a napfényes Miamiban, ám amikor úgy döntenek, hogy betörnek egy szupermarketbe, akkor egy rendőrőrs ajtaján robbannak be a bolt helyett. A páros azzal kerüli el a letartóztatást, hogy beállnak zsarunak.

Nincs kettő négy nélkül (1984): Bud Spencer és Terence Hill ebben a filmben két brazil milliomos alteregóját játssza, ugyanis a gazdagok annyira nyámnyilák, hogy képtelenek lennének megvédeni magukat a rájuk vadászó ellenségtől, ráadásul még egy ütős beszólás sincs a tarsolyukban.

Isten megbocsát, én nem! (1967): Ez a film egy gyönyörű barátság kezdete volt, amit mit sem bizonyít jobban, hogy Hill azt nyilatkozta, hogy elvesztette a legjobb barátját, akivel sohasem veszekedtek, nem volt bennük irigység, hanem élvezték a közös munkát. A film teljesen komoly, régimódi western, amiben nyoma sincs a burleszknek. A két folytatás címe a Bosszú El Pasoban (1968), Akik csizmában halnak meg (1969).

Az ördög jobb és bal keze (1970): Szintén egy Terence Hill és Bud Spencer film, amelyben a léhűtő zsivány Szentlélek seriff helyettesként kezd dolgozni a zsémbes bátyja mellett, aki először vonakodik.

Nyomás utána (1983): A James Bond filmek paródiája ezt a Bud Spencer és Terence Hill film, amelyben két egyszerű alakot összekevernek két szuperkémmel, és elküldik őket a vidám, nyüzsgő Miamiba, hogy leszámoljanak egy a világuralomra törő ellenséggel.

Szuperhekusok (1985): Igazi bűnügyi film, ahol a poénok és a pofonok helyett a nyomozás kapja a nagyobb hangsúlyt. Habár Terence Hill és Bud Spencer itt még nem olyan idős, ami indokolná a komolyabb hangvételt, mégis a hangulat komor, fakó.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu, filmbook.blog.hu, cinematop10.blog.hu, port.hu)