Túl sok tényező nehezíti a romantikus találkozókat, ha az ember már betöltött egy bizonyos életkort.
A fiataloknak sem könnyű a randevúzás, ám ők még mindig jobb helyzetben vannak, mint az idősebb korosztály. A legtöbben szeretik azt képzelni, hogy ötven évesen már rég boldog házasságban élnek, és azt várják, hogy a gyerekek mikor örvendeztetik már meg őket egy-egy unokával.

Sajnos azonban ez nem mindenki életében van így. Előfordul, hogy az ötven évesnél idősebb emberek kénytelennek randevúzni, mert még nem találták meg az igazit, vagy már elváltak, esetleg özvegyek.

Számukra nagyon sok minden megnehezíti a randevúzást, hiszen már túl vannak egynéhány dolgon, ami miatt túl sok előítélet él a fejükben. Emiatt előfordulhat, hogy az illetőnek, akivel jobban meg akartak ismerkedni, akad egy tulajdonsága, jellemvonása, vagy a külseje olyan, mint annak az ismerősé, aki rossz emlékeket idéz fel bennük.

Ötvenen túl már rengeteg anekdotája is van az embereknek, akik hajlamosak ezeket az első randevún elmesélni, ami odavezet, hogy csak beszélnek, beszélnek, és beszélnek, amivel azt érik el, hogy a partnerük szóhoz sem tud jutni, ráadásul nem is értékeli a sztorikat, hiszen hasonló cipőben jár.

Az igazi nagy baj az, ha az idősebb korosztály úgy gondolja, hogy nincs joguk randizni, mert az a fiatalok „szórakozása”, ez pedig odavezet, hogy elhitetik magukkal, hogy nem elég jók, és már nem érdemlik meg a szerelmet, a boldogságot, és a párkapcsolatot. Ezzel azt érik el, hogy az esélyt is elveszik maguktól a boldogságra.

A másik véglet, ami megnehezíti a randevúzást, a kétségbeesés. Az ötvenen túliak hajlamosak rettegni, hogy egyedül öregszenek meg, és csak a macskák nyújtanak nekik valamiféle társaságot. A magánytól való félelemmel olyan kisugárzást teremtenek, ami miatt a legtöbben elmenekülnek előlük.

Minden ember szeretne olyan emberrel párkapcsolatot, aki anyagilag is jól áll, ám ez az idősebb korosztály számára legtöbbször fontosabb, mint a fiatalabbaknak. Ők már képesek olyan mércét felállítani, ami miatt nagyon sok férfi és nő szóba se jöhet, mert már luxuskategória, amit az idősebbek elvárnának.

A szokások is olyan dolgok, amelyekről az emberek egyik életkorban sem szívesen mondanak le, és nem szívesen alkalmazkodnak máshoz, mert a megszokások biztonságérzetet adnak. Ahogy telnek az évek, amiket egyedül töltöttek az emberek, úgy változtatnak egyre nehezebben a szokásaikon, míg végül eljutnak abba a korba, amelyben már semmi pénzért se szoknának le például arról, hogy ugyanakkor ülnek le olvasni.

Az önbizalomhiány is nagyban megnehezíti a randevúzást. A fiatalok ezen még túlteszik magukat, de a változókorban járó emberek már nehezen küzdenek meg a ténnyel, hogy idősek, és már nem áll ugyanaz jól nekik. Az ötvenen túli emberek hajlamosak annyira utálni a kinézetüket, hogy ezzel elüldöznek mindenkit maguktól.

A randevúzás valóban nem könnyű, ha az emberek már elfújták az ötven szál gyertyájukat, de ez nem jelenti azt, hogy ennek így is kell lennie! Muszáj átgondolniuk az elvárásaikat, és, ha kell, adjanak le belőle, valamint tegyenek meg mindent azért, hogy kibéküljenek a testükkel, mert csak így találhatják meg a szerelmet, amihez minden korú, és nemű embernek joga van!

(Forrás: bien.hu)