Híres koktélok eredettörténete.Gin-tonik: A klasszikus gin-tonik abban az időben született, amikor a brit korona átvette az uralmat India felett, ahol a malária óriási veszélyt jelentett, ám csak addig, mígnem rá nem jöttek, hogy a gin kinintartalma segít a betegség ellen.

A helyieknek nem ízlett a keserű tonik, de ginnel és lime-mal keverve már szívesebben fogyasztották az orvos tanácsára felírt italt.

Margarita: A legkorábbi és leginkább elfogadott beszámoló szerint Carlos „Danny” Herrera készítette el az első Margaritát. A történet szerint a szállodatulajdonos 1938-ban álmodta meg a koktélt, amikor Marjorie King színésznő betért az étterembe, és közölte, hogy nem bírja a töményet.

Herrera ekkor kitalálta, hogy azzal teszi kicsit különlegesebbé a tequilát, hogy egy kis Cointreau-t és némi citromlevet kever hozzá, valamint megsózza a pohár peremét.

Screwdriver: A vodka-narancs feltalálásáról sokféle történet szól, de a legismertebb legenda szerint a Perzsa-öbölben találták fel egy amerikai cég által üzemeltet olajfúró torony alkalmazottai. Ezek a férfiak minden reggel narancslevet kaptak, mert az elég C-vitaminnal töltötte fel a szervezetüket ahhoz, hogy ne kapjanak skorbutot, ahogy korábban a tengerészek. Innen már csak egy kis lépés kellett, hogy vodkát adjanak a narancsléhez. A screwdriver elnevezés onnan ered, hogy kanál híján csavarhúzóval keverték meg az italt.

Mojito: Sokak, köztük állítólag Ernest Hemingway, kedvenc itala a mojito, amit Kubában találtak fel, de a pontos születési helyéről máig vitatkoznak a koktéltörténészek és a mojitoszakértők. A koktél esetében az egyik történet arról szól, hogy 1586-ban Francis Drake, a brit rablóhajó-kapitány a partra küldte az embereit, hogy azok olyan gyógyszereket szerezzenek, amelyeket vérhas és skorbut gyógyítására használhatnak. Állítólag a legénység egy rumhoz hasonló, alkoholos itallal, lime-mal, cukornádlével és mentával mentek vissza a hajóra. Ezek a mojito legfontosabb összetevői.

Ír kávé: 1943-ban az írországi Shannon repülőtér utasellátójában találták fel az ír kávét. Mivel gyakran hírességek és politikusok repültek az onnan felszálló járatokon, ezért hamarosan éttermet nyitottak. Az írországi időjárás sokszor hideg és esős, emiatt Joe Sheridan kitalálta, hogy ír whiskyt kever a kávéba, hogy ezzel tegye kellemesebbé a várakozási időt.

Hurrikán: A kétféle rumból, keserűlikőrből, citromléből és maracujaszirupból készített, édes és rendkívül erős hurrikánt Pat O’Brien klubtulajdonos találta fel az 1940-es évek New Orleansában. A második világháború idején nagy hiány volt a legkedveltebb égetett szeszekből, emiatt a New Orleans-i bárok arra kényszerültek, hogy bizonyos mennyiségű karibi eredetű rumot vásároljanak a forgalmazóktól, akiktől csak ezt követően kapták meg a kért termékeket. O’Brien azért kísérletezte ki a hurrikánt, hogy ezzel felpörgesse a rumfogyasztást.

Daiquiri: Az egyik történet szerint a rumos-citrusos italt 1898-ben találta fel Jennings Cox, egy amerikai bányamérnök, akinek az eredeti célja az volt, hogy sárgaláz elleni védelmet találjon. Egy másik legenda szerint Cox, az amerikai rézbányák igazgatója a főnökeit várta, amikor az utolsó pillanatban kiderült, hogy elfogyott a kedvenc italuk, a gin, és csak a népszerűtlen helyi rum az egyetlen, amit felszolgálhat. Cox úgy próbálta semlegesíteni a kellemetlen ízt, hogy lime levét, cukrot és sok jeget kevert a rumhoz.

Bloody Mary: Fernand Petiot azt állította, hogy ő találta fel a koktélt, méghozzá akkor, amikor 1921-ben a párizsi New York-i bárban (mai Harry’s New York Barban) dolgozott. Az eredeti receptben csak paradicsomlé és vodka szerepelt, de amikor évekkel később Petiot a New York-i St. Regis Hotelbe kezdett dolgozni, akkor már sót, borsot, Cayenne-borsot, Worcestershire-szószt és citromot is adott az italhoz, ami a nevét szinte biztos, hogy I. Mária angol királynőről, vagyis Véres Máriáról kapta, de akad, aki szerint Mary Pickford színésznő, vagy egy pincérnő után nevezték el a Bloody Maryt.

(Forrás: divany.hu)