Tényleg az osztrák fővárosból származik a bécsi szelet? Mi az igazság a kifliről?
Amikor éhesek vagyunk, akkor általában nem azzal foglalkozunk, hogy honnan származik a palacsinta, a sült krumpli, hanem csak az számít, hogy gyorsan befaljuk a mindennapi ételeink valamelyikét, pedig néhány hétköznapi finomság eredete egyáltalán nem mindennapi sztori.
A palacsinta: Egészen a római időkig nyúlik vissza az eredete a kedvenc desszertünk eredete. Az első palacsintát még placentának (lepény) nevezték, és kerek kövön sütötték. A mítosz szerint az eredeti palacsinta felforrósított bronzpajzson készült, de ez nem igaz, mert a legionáriusok fapajzsot használtak.
A palacsinta a római seregeknek köszönhetően jutott el a Kárpát-medencébe, még néhány száz évvel az előtt, hogy megjelentek volna a honfoglaló magyarok. A palacsinta első magyar nyelvű említése a XVI. századból, egy erdélyi fejedelem udvari főszakácsának szakácskönyvéből származik.
Bécsi szelet: Hiába hiszik azt sokan, mégsem tradicionális osztrák ételről van szó, hanem velenceiről. Az olasz szakácsok már az 1500-as években kitalálták, hogy kisütik a kenyérmorzsába forgatott húsokat. Ausztriába csak a XIX. század második felében jelent meg a ma ismert bécsi szelet őse.
A hétköznapi étellel kapcsolatos legnagyobb érdekesség az, hogy honnan kapta az aranyló bundát. Erre a válasz az, hogy a velencei gazdagok életcéljuknak érezték, hogy ország-világ előtt mutogassák a vagyonukat, ezért aranyport hintettek a felszolgált ételekre.
1514-ben egy velencei kalmár azonban túllőtt a célon az aranyos lakomájával, ugyanis a milánói szakácsok annyira mérgesek lettek, hogy dühükben feltalálták a szegények aranyát, ami a morzsás panír.
Sült krumpli: A népszerű köret angol elnevezéséből (frenchfries) arra következtethetünk, hogy francia ételről van szó, ám ez tévedés, mert valójában belga. A legenda szerint a belgák a sült krumplival helyettesítették a hirtelen sült apróhalakat, amikor nem volt elég hal az országban.
A kifli: Létezik egy legenda, amely arról szól, hogy a croissan valójában nem francia eredetű étel, mert egy osztrák pék találta fel Bécs török ostroma idején. A mítoszt később megcáfolták, ugyanis kiderült, hogy Wendler pékmester a kiflit alkotta meg.
Amikor a törökök sikertelenül ostromolták a várost, akkor a kreatív sütőmester úgy döntött, hogy megeteti Bécs lakosaival a város melletti templomra rövid ideig felhúzott török félholdat. Így született meg a Gipfel (orom, templomcsúcs) szóból a kifli.
Nachos: A főleg mozizás mellé ajánlott, ízletes ropogtatnivaló se igazi mexikói étel, hiszen eredetileg Ignacio Anaya találta fel, amikor a texasi határ közelében dolgozott egy étteremben. A Nachos akkor jött létre, amikor az egyik munkanapon a séf nem ment dolgozni, ezért Ignacio dolga volt, hogy valamiféle ételt adjon az államokból érkező éhes turistáknak.
Ignacio nem ijedt meg a feladattól, hanem használta az eszét, és rögtönzött. Ebből született meg a nassolnivaló, ami azért kapta a Nachos elnevezést, mert ez volt Ignacio beceneve. A Nachos tehát nem klasszikus mexikói étel.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások