A beszámolók szerint fura hangok és jelenések tapasztalhatók a híres és kevésbé ismert kórházakban.Douglas County Iskola, Douglasville, Georgia: Egykor kórházként működött a ma már iskolaként funkcionáló Douglas County Iskola, ahol a diákok és a tanárok is különös jelenségeket tapasztaltak. Többen látták, hogy egy nővér a folyosón sétál, tálcával a kezében.

Mások esküdni mernének, hogy egy régi írógép hangját hallották. Az éjszakai személyzet sokszor azt érzi, hogy valaki szorosan követi őket, de amikor hátranéznek, akkor nem látnak senkit. Az is előfordul, hogy ha egy ajtót bezárnak, akkor az később magától kinyílik, de ugyanez fordítva is megtörténik.

Madison Civil Háború Kórház: Katonai kórházként működött a Georgia állambeli Madisonban található intézmény, amelynek falai között sokan meghaltak a polgárháború ideje alatt, így nem csoda, ha a kórházban szellemek járnak.


A beszámolók szerint már sokan láttak egy fekete holmit viselő férfit, ahogy a lépcső tetején áll. Mások labdapattogást hallottak a kórház különböző részein, annak ellenére, hogy nem volt ott senki, aki játszott volna.

Emellett léptek zaját és az alagsorból kiszűrődő hangokat is hallottak, de voltak, akik egy kék ruhát viselő hölgyet pillantottak meg az egyik szobában.

Hawkinsville State Hospital, Hawkinsville, Georgia: A gótikus stílusba épült kórházról az a hír járja, hogy ez Georgia állam egyik leginkább szellemjárta helye. A beszámolók szerint az ott járt emberek hideg pontokat érzékeltek, árnyalakokat láttak és úgy érezték, hogy valaki megérinti őket. A legtöbben korábbi betegeket és az egykori ápolókat látták, ahogy a dolgukkal foglalkoznak.

Waverly Hills Kórház: Az 1908-tól 1910-ig épült intézmény New Orleans legkísértetiesebb helye, ami érthető is, ugyanis már eleve a történelme hátborzongató. Annak idején, 1924-ben, járványszerűen terjedt a tuberkulózis, ami miatt 400 szobával bővítették a kórházat.

A betegségnek akkoriban még csak azt a gyógymódját ismerték, hogy a beteg menjen a friss levegőre, egyen egészségesen, és pihenjen sokat. Ezért az orvosok kísérleteztek, hogy milyen más móddal tudnák gyógyítani a tuberkulózist. Egyes páciensekbe léggömböket ültettek be, míg mások tüdejét ultraibolya fénnyel vizsgálták. A betegek ezekbe a kísérletekbe többnyire belehaltak, ezért a kórházba építettek egy „holttest-csúszdát”, amin leküldték az elhunytat, aki rögtön egy hullaszállítóba került.

A kórházat 1961-ben bezárták, de 1962-ben már újra megnyitották. A már Woodhaven Geriatrics Center nevet viselő intézmény, valójában idősek otthonaként funkcionált, de mentális betegeket is kezeltek itt. Az 1980-as években megnőtt a betegek panaszainak száma, és kiderült, hogy az orvosok, ápolók bántalmazzák a betegeket, és nem egy esetben elektrosokkot is használtak, ami beszédzavart, illetve halált okoz.

Az otthon 1981-ben bezárt, de azóta is hemzsegnek benne a szellemek, és a paranormális jelenségek, amelyek közül az egyiket az ötödik emeleten található, 502-es szobában tapasztalták a szemtanúk.

A beszámolók szerint furcsa árnyalakok tanyáznak ott, akik az ablaknál jelennek meg, és egy testetlen hang rárivall a kíváncsiskodókra, hogy „Kifelé!”. A pletykák szerint az árnyékok azoktól a nővérektől származik, akik közül az egyik 1928-ban felakasztotta magát, a másik pedig 1939-ben kiugrott az ablakon és meghalt. Egy idős hölgy is kísért az épületben, aki a bejárati ajtón rohan ki segítségért kiabálva.

Az elmondások szerint a nő kezein és lábain láncok lógnak, és a csuklóiból szivárog a vér. Állítólag ő azon betegek közé tartózik, akiket bántalmaztak, és megkötözve tartottak a kórtermekben.

Úgy látszik, hogy a gyerekek valamiért nagyon szeretik a harmadik emeletet, mert ennek a kórháznak is ott „él” az egyik gyerekszelleme, Mary, aki folyton az ablakon bámul ki. Egy férfi szemtanú azt mondta róla, hogy Mary őrült, mert azt mondogatta, hogy nincsenek szemei. A szemtanú annyira megijedt, hogy soha többé nem lépett be az épületbe.

Más gyerekek szellemeit a tetőn látták. Ők a „Ring Around the Rosy” című dalt énekelték. A magyarázat erre az volt, hogy a tuberkulózisban szenvedő gyerekeket gyakran vitték fel a tetőre napozni, levegőzni, és ilyenkor a fiatalok énekeltek.

Egy Timmy nevű kisfiúval a folyosókon találkoztak a szemtanúk, főleg a biztonsági őrök, akik elmondták, hogy a gyerek imádott labdázni, és gyakran hívta az arra járó embereket, hogy játszanak vele.

(Forrás: noiportal.hu)