Rengeteg infó az 5% ÁFA ügyében. Kattintson... Minden infó az új CSOK-ról és a jogszabályokról. Kattintson ...

Egy csoda menthette meg a házasságot

Tetszik a cikk?

Négy történet, amelyek elbeszélői úgy hiszik, hogy angyalok segíthettek nekik.Csoda a reptéren: „Egy apró csoda mentette meg a bajba jutott házasságomat. Akkoriban sokat dolgoztam azon, hogy javítsam a kapcsolatomat a férjemmel, ezért romantikus hosszú hétvégét terveztem a Bermuda-szigetekre. A férjem vonakodott az úttól.

Philadelphiába érve kiderült, hogy az időjárás miatt több járat késik vagy törölték. Csak további átszállásokkal és plusz 10 órás úttal juthattunk volna el a Bermudákra. A férjem haza akart menni. Én teljesen összetörtem, úgy éreztem, hogy ezzel vége a házasságunknak.

Végül azonban mégis sikerült felszállnunk az utolsó közvetlen járatra. Lehetetlennek tűnt, de egy utaskísérő mégis el tudta intézni nekünk. A hétvége csodálatos volt, és a problémákat is sikerült megoldanunk a férjemmel, akivel együtt maradtunk.

Akkor úgy éreztem, hogy a világ összeomlott, de csoda történt, ami segített a házasságom megmentésében, és abban, hogy együtt maradjon a család.” – Smigenk

Testbe bújt őrangyal: „Az őrangyalom igazi testet öltve mutatta meg magát nekem. Hetedikes koromban meghalt az első barátom. Ettől olyan mély depresszióba zuhantam, hogy alig bírtam kijönni belőle.

Kilencedik osztályos koromban szexuálisan bántalmazott egy srác, akit a barátomnak hittem. Ez még inkább súlyosbította a szomorúságomat, ezért aznap este meg akartam ölni magam. A legjobb barátnőm, akit második óta ismertem, rájött, hogy segítségre van szükségem.

Egyszer megesküdött nekem, hogy örökké mindig mellettem lesz, és élve vagy holtan, de vigyázni fog rám. Ekkor megkérdeztem tőlem, hogy ő-e az őrangyalom, mire egy percig különös tekintettel nézett rám, majd igennel felelt.

Tanácsokkal látott el és nagyon sokat segített nekem. A közelmúltban tudtam meg, hogy szívbetegségben meghalt. Abban bízok, hogy visszakerült oda, ahonnan jött.” – Névtelen

Mennyei kíséret: „Amikor az 1980-as évek elején ápolónak tanultam, akkor az én felelősségem volt egy középkorú, leukémiában haldokló, magányos hölgy gondozása. A lányai alig törődtek vele, a férje ritkán látogatta meg.

Az egyik este, azt követően, hogy nála jártam, kinéztem az ablakon, és megláttam, hogy egy alak tartózkodik a kertben. Próbáltam jobban megnézni, de úgy tűnt, hogy az alak halványodik. A fáradtság számlájára írtam, amit láttam.

Ahogy telt az idő, úgy került egyre rosszabb állapotba a betegem, az alak pedig rendszeresebben bukkant fel. Beszéltem erről néhány kollégámnak, de ők kinevettek, és azt mondták, hogy túl élénk a fantáziám.

Én viszont minden nap kinéztem az ablakon, és ha ott állt az alak, akkor intettem neki. Egy nap aztán üresen találtam a hölgy ágyát, ugyanis éjszaka meghalt. Elszomorított a tudat, hogy egyedül volt. Az ezt követő napokban hiába néztem ki az ablakon, nem láttam az alakot.

Azzal vigasztaltam magam, hogy az alak a páciensem őrangyala lehetett, aki arra várt, hogy elkísérje a hölgyet ebből a világból egy békés, boldog helyre.” – M. Seddon

Segítő kezek: „Amikor 1997 nyarán megérkezett Sarah lányunk új matraca az ágyához, akkor megpróbáltam felvinni, hogy kicseréljen a régit az újra. A lépcső elég veszélyes volt, ezért végig azt mondogattam magamban, hogy legyek óvatos. A férjem rokkant, évek óta nem dolgozik, ezért a jövedelmem nélkül utcára kerülnénk.

Amikor az emeleten voltam, kinéztem az ablakon a három gyerekemre, akik a Sadie nevére hallgató német juhász kutyánkkal játszottak, miközben az apjuk figyelt rájuk. Később mozgatni kezdtem a régi matracot a lépcsőn, de megcsúsztam és elveszítettem az egyensúlyomat.

Miközben zuhantam, ezernyi gondolatom támadt a másodperctörtrésze alatt. Eszembe jutott, hogy mi lesz, ha eltöröm a lábam, vagy még rosszabb történik? Kértem Istent, hogy segítsen nekem, küldjön egy angyalt!

Küldött is, de nem egyet, hanem kettőt. Úgy éreztem, hogy két erős férfikar megragad, és a karjaim alá nyúl és felhúz, két másik pedig a lábamat fogja. Megálltam, majd megnéztem a matracot, ami a lépcső alján volt, méghozzá egyenesen a falhoz állítva.

Kimentem az udvarra, hogy megkérdezzem a férjemet, ő járt-e a házba, de nemmel felelt, és az is biztos, hogy nincs plusz két karja. Az angyalokkal kommunikálni képes bátyám elmondta, hogy a karjaimat Michael, a bokáimat Uriel fogta meg.” – Kristy

(Forrás: noiportal.hu)


Tetszik az oldalunk? Kérlek lájkolj! Köszönjük!

Szólj hozzá

Az e-mail cím nem publikus.Kötelező kitölteni *

*