Furcsa jelenségekkel találkoztak a sofőrök a munkájuk során.lorryKicsit irigyelhetjük a kamionsofőrök életét, hiszen bejárhatják az egész világot, ám az ő munkájuknak is megvan az árnyoldala, hiszen hosszú órákig úton vannak, a családjukat pedig akár hetekig nem láthatják. Emellett előfordul, hogy igazán rémisztő szituációban találják magukat, amelyek között akad, amelyre nem találnak logikus magyarázatot.

Tárgy az égen: 2005 nyara volt, amikor Illinois államból vezettünk hazafelé az apámmal. Hajnali kettő körül járt az idő, amikor Rushville-től északkeletre haladtunk egy olyan üres telepen, ami mellett főleg erdő és kukoricaföldek vannak.

Az apám vezette a kamiont. Én az anyósülésen ültem. Az egyik pillanatban apám meglapogatta a vállam, majd kimutatott az ablakon. Egy óriási objektumot láttunk, ami úgy nézett ki, mintha két emeletes lenne, hatalmas ablakokkal. Nem adott ki hangot, egyenesen repült, de nem hasonlított egyik repülőgépre se.

A gyíkember: Texas államban, a 37-es autópálya mellett álltunk meg a barátommal egy nem túl jó hírű kamionparkolóban. Ő nagyon gyorsan elaludt, de én is elálmosodtam. Később egy hangos koppanás ébresztett fel. Amikor kinyitottam a szemem, akkor egy gyíkszerű, vörös szemű, éles fogú lényt pillantottam meg. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig néztük egymást, de nem sokkal később elrohant az éjszakába.

Az akasztott ember: Az egyik éjjel éppen hazafelé vezettem a családomhoz, akiket már két hete nem láttam, ezért nagyon izgatott voltam. Úgy döntöttem, hogy a rövidebb útvonalon megyek, ami egy olyan elszigeteltebb helyre vitt, amit nem ismerek túl jól.

Korábban hallottam néhány szellemtörténetet az útról, ráadásul hiszek az ilyesmiben, ám a félelemnél sokkal nagyobb volt a vágy, hogy meglephetem a feleségem és a gyermekeimet. Hajnali 3 óra 40 perc lehetett, amikor egy órája a furcsa úton haladtam, de nem történt semmi furcsa.

Hamarosan az egyik helyen sűrűbb lett a bozót. A rádió, ami addig jól szólt, hirtelen statikus zajt sugárzott A hideg akkor rázott ki, amikor megláttam az út szélén a felakasztott embert, aki egyik oldalról a másikra himbálózott.

A fékre tapostam. Pisztollyal és zseblámpával a kezemben kiszálltam a kamionból, miközben mobilon hívtam a rendőrséget. Visszasétáltam az akasztott testhez, de annak hűlt helyét találtam, ezért a kamionhoz indultam. A visszapillantóból megint láttam a fellógatott embert. Bevallom, hogy már nem szeretek elhagyatott utakon járni.

A síró gyerek: Körülbelül 16-20 órás a San Francisco és Cheyenne közötti autóút, amelyen második alkalommal vezettem éjjel. Egyszer csak furcsa hangot adott ki a kamion. Olyan volt, mintha elütöttem volna valamit, ami beszorult a jármű alá.

Hajnali 2 óra lehetett, amikor úgy döntöttem, hogy leparkolok egy jól megvilágított pihenőben. Miután felébresztettem a haveromat, aki végigaludta az egészet, elmondtam neki, hogy mi történt. Ekkor ütötte meg a fülünket a gyereksírás.

Rajtunk kívül nem volt más autó a közelben, de azért körbenéztünk. A zokogás a női mosdó felől jött. Felkapcsoltuk a villanyt, és láttuk, hogy a helyiség üres. Amikor a haverom kinyitotta az ablakot, akkor a sírás elhalt, de ekkor becsapódott az ablak, a zokogás pedig újra kezdődött.

Erre már kirohantunk, és meg se álltunk a kamionig, amivel elhajtottunk egy másik pihenőbe, ahol egy vörös és ezüst fémdarabot találtunk a jármű aljában. Nem tudtuk kitalálni, hogy mi lehet az. Pár nappal később megmutattam az egyik szerelő ismerősömnek, aki azt mondta, hogy szerinte egy gyerekbicikli darabja lehet.

(Forrás: bizzarium.com)