Rengeteg infó az 5% ÁFA ügyében. Kattintson... Minden infó az új CSOK-ról és a jogszabályokról. Kattintson ...

A történelem magyar vámpírjai

Tetszik a cikk?

Hazánk vérszívói voltak a legnépszerűbbek a XVIII. században, ám akkor még senki sem rajongott értük.
Csillognak, vígan járkálhatnak a napsütésben, nem isznak vért, és tökéletes szeretők a XXI. század vámpírjai, ezért senki sem fél tőlünk. Évszázadokkal ezelőtt ez nem így volt, hiszen az első vámpírkultusz idején, a vámpírok még igazi félelmetes, gyilkos lények voltak, akiktől mindenki halálra rémült.

A XVIII. században Magyarországon is elszaporodtak a gyilkos vámpírok. Az első híres eset 1718. február 20-án történt, a mai Szlovákiához tartozó, Lublón, amikor Kaszparek Mihály meghalt.

A vagyonos férfi temetése után, egyre többen számoltak be arról, hogy a férfi visszajár, és megtámadja az alvókat, és azokat, akik az utcán sétálnak. Az első történeteknél még babonásnak bélyegezték a mesélőket. Hamarosan azonban a városi tanács kénytelen volt komolyan venni a dolgot, hiszen egymás után érkeztek panaszok. A tanács úgy határozott, hogy jobb, ha kiássák a holttestet.

Ám ennek nem volt sok értelme, mert Kaszparek testvérei korábban, a legnagyobb titokban, kiásták a férfi sírját, és elvitték a holttest szívét, tehát a karózásnak, és égetésnek nem volt haszna, és Kaszparek továbbra is garázdálkodhatott.

Ezt pedig kihasználta, hiszen már nem csak vért szívott, hanem gyújtogatott is. A vámpír először a bátyja házát égette porig, majd még ötven épületet semmisített meg, hiszen olyan tüzet gyújtott, amit nem lehetett eloltani.

Kaszparek ámokfutásának a véletlen vetett véget. A városi tanács ugyanis megtudta, hogy a férfi szívét elvitték a testvérei. A tanács azonnal bekérette azt, majd gondosan elégették. Ezzel véget ért a vámpír rémuralma, ami később több író fantáziáját is beindította.

1725-ben a mai Szerbiában található, Kisolova településén tört ki újabb vámpírláz, amikor eltemették Plogojovicz Pétert. A paraszt elhantolása után tíz héttel, kilenc ember betegedett meg, és alig 24 óra múlva mind meghaltak, ám az utolsó leheletükkel még elárulták, hogy álmukban megjelent Plogojovicz, aki rájuk feküdt, és szétmarcangolta a torkukat.

A nép pánikba esett, és követelték a hatóságtól, hogy azonnal nyissák fel a sírt. Amikor ez megtörtént, akkor rémült meg csak igazán a lakosság, mert a holtestnek egyáltalán nem volt hullaszaga. A haja, szakálla, és a körme is újra kinőtt, a bőre lehámlott, és új nőtt a helyére. Plogojovicz teste tehát úgy nézett ki, mintha még mindig élt volna.

A hatóság friss vért is talált a holttest szájában, ezért minden adott volt ahhoz, hogy vámpírnak nevezzék a halottat. A lakosság egyre jobban félt, ezért kihegyeztek egy nyársat, és azzal döfték keresztül a holtest szívét, aminek következtében Plogojovicz füléből és szájából is folyni kezdett a vér. A biztonság kedvéért, elégették a holttestet.

Hét évvel később újabb vámpírok jelentek meg Magyarországon. 1732-ben huszonkét vérszívó támadta meg az embereket a Tisza mentén. A régi feljegyzések szerint a déli határvidéken szívták a lakosság vérét, ám a nyugati források Tokajt említik.

A legenda szerint a fészeknyi vámpír teremtője Arnold Paole volt. A hajdú eltemetése után három héttel, a helyiek panaszkodni kezdtek, hogy Paole éjszakánként megjelenik, és a vérüket issza. A vérveszteségbe pedig már négyen bele is haltak.

Mivel mindenki emlékezett a hét évvel korábbi esetre, ezért itt is kiásták a holttestet, ami ugyanolyan állapotban volt, mint Plogojoviczé. A koporsó pedig tele volt vérrel. Amikor a helyiek szíven döfték a vámpírt, akkor az hörgő hangot adott ki.

A hajdú holtestének elpusztítása után, a négy áldozat testétől is így szabadultak meg, hogy teljesen véget vessenek a vámpírtámadásoknak. Ám kiderült, hogy Paole néhány birka vérét is kiszívta, ezért az a tizenhét ember is vámpír lett, akik azokból az állatokból ettek, tehát őket is meg kellett ölni.

1742. augusztus 2-án újabb vámpír jelent meg hazánkban, mégpedig a Szolnok megyében található, Deés községben. A városi tanács akkor nyújtott be egy kérvényt a vármegyéhez, hogy kiáshassák az egyik falubéli asszony holttestét. Ezt a kérést azzal magyarázták, hogy a tavasszal elhunyt Pila Bába rémes jajgatással veri fel éjszakánként a temető csendjét.

Ez még nem is lett volna nagy bűn, csakhogy a vámpírként feléledt asszony, megbetegített három helyit, akik hónapok óta súlyos betegen feküdtek, és eskü alatt vallották, hogy Pila Bába minden este megjelenik náluk, hogy kiszívja a vérüket.

A vármegyét meggyőzte a magyarázat, és elfogadta a kérvényt, úgyhogy augusztus 18-án a következő feltételek mellett, kihantolhatták a holttestet:

„Mivel arculatában pirosságot vagy valami elevenséget s a karónak beléverettetése után valamely vérnek kiütését bizonyosan tapasztalják, elrendeltetik, hogy sírjából kivétessék, a törvényfához vitessék s ott hóhér által megégettessék.”

Pila Bába, tehát már életében is gyanús lehetett, és ezért már a kiásás előtt vámpírnak bélyegezték. Az exhumálás eredményéről azonban nem szólnak a feljegyezések, ezért nem derült ki, hogy mi történt.

A vámpír ügyek híre azonban futótűzként terjedt Európában, ezért a császárnak ideje volt tennie valamit, hogy véget vessen az őrületnek, és kijelentette, hogy az egész vámpírhit a babonás parasztok fantáziájának szüleménye.

A császár egy rendeletet is kiadott. Ebben felszólította az egyházi és világi hatóságokat, hogy térítsék észhez az embereket, amihez bevethetik a legszigorúbb megtorló eszközöket is, ha a helyzet megkívánja.

A rendelet hamar meghozta az eredményt, és gyorsan elcsitult a vámpírőrület, ám nem mindenhol, mert a Sajó és a Tisza közötti vidéken, nora nevű démonként, még ma is őrzik az évszázados legendát.

(Forrás: Hihetetlen Magazin)


Tetszik az oldalunk? Kérlek lájkolj! Köszönjük!

Szólj hozzá

Az e-mail cím nem publikus.Kötelező kitölteni *

*