A kínai térrendezés a feng shui egyre nagyobb teret tölt be hazánkban. Sok emberben felmerült a kérdés, hogy vajon miért nem működik, pedig a lakást a szabályok szerint rendezték be. Ennek egy oka van, ez itt nem Kína, hanem Magyarország! Sajnos a magyar térrendezés mára feledésbe merült, pedig a magyar házak mágikus erejéhez erre van szükség, a magyar térrendezés a mi földrajzi adottságához alkalmazkodik, és több, mint ezer éves.
Milyen csodálatos lenne, ha Magyarországon olyan házak épülnének, a magyar térrendezéssel lennének berendezve, hogy aki erre jár, tudatában legyen azzal, hogy Magyarországon van!
Nekünk olyan térrendezési, építészeti és jelképrendszerünk van, hogy felesleges más országokét átvenni, magunkévá tenni.
Az ősi magyar házak szerkezete olyan kozmikus alapokra és jelképrendszerekre épültek, amik a teremtés folyamatának tudásából fakadnak.
Jelentősége van annak, hogy a házak alaprajza négyszögletes, hogy az ablakoknak milyen a formája, hol van a kapuk helye, milyen a házak tájolása, és nagyon fontosak a különböző díszítések is.
Minden ház egy-egy egyéni, vagy egy erős kollektív megvalósult gondolata, vagyis hagyomány.
Ahhoz, hogy valaki más népek hagyományát, ahhoz teljesen mélységében kell ismerni a hagyományrendszerét. De miért tanulmányozzuk más népét, amikor a miénket ismerjük, benne van a génjeinkben?
Magyarország a szívcsakra hazája, a feltétel nélküli szeretet érzése, tanulása, gyakorlása a feladatunk, ehhez kapjuk meg az Égi áldást, támogatást.
Nézzük meg őseink hová, és hogyan építkeztek, és hogy rendezték be házukat.
Őseink legfontosabb, mondhatjuk szent égtája a kelet, színe a fehér, szent állata a ló.
A feng shui-ban csak a második legfontosabb égtáj a kelet, a színe a zöld, és szent állata a sárkány. A fehér a kínaiaknál a nyugat színe, és a ló a délieknek az állata. Vigyázni kell, amikor a fehér színnel a nyugati oldalt akarjuk erősíteni, hiszen a magyar térrendezésben a fehér a keletet erősíti, ezzel káoszt okozunk. A sárkány a magyar mesékben a gonoszt, a negatívot jelképezi. Erre érdemes odafigyelni!
A magyar nyelv nagyon jól kifejezi a szavak, azáltal az égtájak jelentését is.
Kelet: ébredés, megújulás, valaminek a kezdete, feltámadás.
Dél: feltöltő erő, éltető energia.
Nyugat: pihenés, megnyugvás, elalvás, összehúzó, biztonságot adó, átölelő.
Észak: éjszaka, mozdulatlanság, sötétség.
A házat lehetőségek szerint mindig keletre tájolták. A régi magyar parasztházak hosszú téglalap alakúak voltak, melynek a rövidebb vége nézett az utcára, és a tetőt egy ágasfa tartotta, amit a Boldogasszony fájának is neveztek. A házat belülről, hosszában a mestergerenda osztja ketté, ami a Tejutat jelképezi.
Őseink térrendezésébe beleépítették a csillagtérképet, de megjelenik a mesékben, a hímzésekben, faragásokban is.
A mestergerenda jelképezi a Tejutat (más néven lelkek útja, tündérek útja), az ágasfa a Tündérfő csillagot (Istenanya helye, a Szíriusz).
Tető:
Eredetileg a parasztházak sátortetővel rendelkeztek, de később nyergestetőre cserélték, mivel a házak hosszúságra növekedtek. A mestergerendának fontos szerepe van a házban, nem csak a tető tartása. Amikor gyermek született, a bölcsőjét kelet felé a gerenda alá tették, de ha valaki meghalt, szintén a gerenda alatt ravatalozták, de arccal nyugatnak, jelezvén ezzel a megnyugvást, elmúlást.
A mestergerenda egy fajta útmutató a léleknek, hogy merre érkezzen és merre távozzon. A mestergerendára csillagot, tejutat, 
szárnyas napot, illetve teremtés-szimbólumokat faragtak.
A régi házak tetején találunk még különböző jeleket. Ez lehet tulipán, kereszt, csillag, X, kettős keresztet, az ősi magyar rovásírás első betűi, Isteni jelképek.
A homlokzatokra is hasonló díszeket faragtak, néha a napot is.
A kapuk régebben festett, és faragott volt, az ősi szimbólumok a családot védelmezték. A kapu boltíve az égboltot, a kapu felett levő galambdúc, a védőszellemeknek, az ősöknek készült.
A kapura faragott írások teljesen olvashatóak voltak, a szövegük mindig áldó és védő szereppel készültek. Volt rajta egy fényes nap forma, aki a belépőt arra késztette, hogy megvizsgálja tiszta szándékkal ment-e abba a házba, lélektükörként szolgált.
Sok kapun volt megtalálható a körbefutó kétfejű kígyó is, aminek védelmező szerepe volt, ami egyben csillagkép is az északi sarkkörön.
Bejárat:
Mindig alacsonyabbra tették, hogy a belépőnek meg kelljen hajolni, és a kalapot levenni, ezzel utalva a tiszteletadásra.
Tűzhely:
A ház közepére került, központi szerepe volt, a ház lelke. A tűznek állandóan kellett égnie, ezért mindig otthon kellett lenni valakinek, hogy vigyázzon rá nehogy kialudjon, bármilyen ünnepség volt. Csak akkor oltották el, amikor megszentelték, és újra gyújtották. Nagyon nagy tiszteletben tartották a tüzet, nem piszkálták, nem tettek bele szemetet.
Illetlenség volt a szomszédba parázsért menni, hiszen a tűz család múltját, jelenét, jövőjét, összetartozását jelentette.
A két erőtérnek, a női és férfi erőnek egyensúlyba kell ahhoz lennie, hogy harmónia legyen a házban.
Legutóbbi hozzászólások