Az nem baj, ha kedvesek vagyunk másokkal, ám nem szabad hagynunk, hogy a kedvességünk gátat vessen a saját érdekeink érvényesülésének!
Elítéljük azokat az embereket, akik képesek mindenkin átgázolni annak érdekében, hogy az ő akaratuk érvényesüljön, ám azt sem tartjuk egészségesnek, ha valaki annyira odaadó, hogy mindig csak mások jólétével foglalkozik, és a saját érdekeit a háttérbe szorítja.

Mivel egyik véglet sem egészséges, ezért meg kell találnunk az arany középutat! Ehhez először meg kell csinálnunk a következő mini tesztet, hogy kiderüljön, hogy túl kedvesek vagyunk-e!

– Nehezünkre esik nemet mondani valakinek, még akkor is, ha tudjuk, hogy a velünk szemben támasztott elvárásai indokolatlanok vagy igazságtalanok?

– Gyakran érezzük úgy, hogy valaki túl természetesnek, adottnak és garantáltnak veszi, hogy mindig mindenben a segítségére leszünk, és megértjük őt?

– Szoktuk azt érezni, hogy kihasználnak a munkánkban vagy a kapcsolatainkban?

– Hagyjuk, hogy az emberek ránk bízzák az olyan hálátlan feladataikat, amiket ők nem akarnak elvégezni?

– Bele szoktunk egyezni abba, amit más mond vagy szeretne, akkor is, ha a szívünk mélyén nem értünk vele egyet?

– Gyakran előfordul, hogy a kedvességünk vagy odaadásunkat nem viszonozzák?

– Félünk attól, hogy mások elutasítanának, ha nemet mondanánk nekik?

– Előbbre helyezzük a mások érdekeit a sajátunkénál?

Amennyiben valamelyik kérdésre igennel válaszoltunk, akkor előfordul, hogy olykor a kedvességünk miatt, a háttérbe szorítjuk a saját érdekeinket, ez ellen pedig tennünk kell! A legfontosabb, hogy tisztában legyünk vele, hogy mi az, amit mi is elvárhatunk másoktól, mert jogunk van hozzá!

Meg kell tanulnunk, hogy ez nem önzés, vagy mások kihasználása, mert arról van szó, hogy a saját igényeinket, és jogainkat egyedül mi érvényesíthetjük. Ha mi nem vagyunk képesek arra, hogy kiálljunk ezek mellett, akkor más sem fog.

Muszáj különbség tennünk aközött, hogy azért vagyunk kedvesek, mert akarunk valamit, vagy azért, mert ilyen a természetünk. Ha a személyiségünkből fakad az odaadásunk, ami örömmel tölt el, akkor azt kell megtanulnunk, hogy ne érezzünk bűntudatot, amikor a saját akaratunkat érvényesítjük, vagy akkor, ha nem teszünk meg valakinek egy szívességet, mert az illető nem érdemli meg, vagy azért, mert nem érünk rá.

Felejtsük el azt, hogy arra törekszünk, hogy mindenki kedveljen, mert ez lehetetlen! Mindig voltak, vannak, és lesznek olyan emberek, akik sosem fogják kedvelni egymást, és ez így van jól! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ellenségesnek kell lennünk velük, hanem azt, hogy nem kell nekik szívességeket tennünk, főleg akkor nem, ha az a saját érdekeink rovására menne.

Ha most azt hisszük, hogy vannak olyan emberek az életünkben, akiket életünk végéig mindig szeretni fogunk, akkor is tévedünk, mert az érzelmek hullámzóak, és az emberek változnak, ahogy mi is, ezért teljesen normális, ha olykor nem segítünk például a párunknak, legjobb barátunknak, családtagunknak, mert inkább pihenni szeretnénk.

Ne akarjunk megállás nélkül önfeláldozóak, segítőkésznek lenni, mert az lehetetlen feladat, és csak belebetegszünk. Jogos, hogy ezt könnyű mondani, de egyáltalán nem olyan könnyű egyik pillanatról a másikra megtanulni. Sok kitartásra lesz szükségünk ahhoz, hogy leszokjunk a túlzott kedvességről, de ez elengedhetetlen ahhoz, ne őröljük fel magunkat.

A legrosszabb, amit tehetünk az, ha kitérő, vagy kétértelmű választ adunk, azért, hogy elkerüljünk egy konfliktust. Ettől csak kellemetlenül fogjuk érezni magunkat, ráadásul a másik még mindig várni fogja a segítséget. A legjobb megoldás az, ha egyenesen nemet mondunk, mert ezen nincs mit szégyellni, hiszen ezer dolgunk lehet, és senki sem várhatja el tőlünk, hogy mindig a rendelkezésére álljunk. Aki ezt nem fogadja el, arra nem is érdemes időt vesztegetnünk!

Ha túl kedvesek vagyunk, akkor hajlamosak vagyunk bűntudatot érezni, amikor valakinek nemet mondunk. Az teljesen helyénvaló, ha kicsit rosszul érezzük magunkat, amiért megbántunk valakit, de tudatosítanunk kell magunkban, hogy addig, amíg ésszerű, logikus és őszinte döntéseket hozunk, addig nem vagyunk felelősek mások dolgaiért, mert azokkal nekik kell foglalkozniuk.

Amikor kedvesek vagyunk, akkor oda kell figyelnünk, hogy ne essünk túlzásokba, mert kevés az olyan ember, aki ezért szeretni fog. A legtöbben ugyanis csak azt fogják látni bennünk, hogy mi mindent megcsinálunk az első kérésre, tehát folyamatosan ki lehet minket használni.

Tanuljuk meg, hogy mindenkinek ki kell érdemelnie nálunk a törődést, és azt, hogy szívességet tegyünk neki! Ha ezt sikerül elérnünk, akkor meglátjuk, hogy mindenki sokkal többre fogja értékelni a velünk való kapcsolatot, mint akkor, amikor még túl kedvesek voltunk!

(Forrás: bien.hu)