A teljesítőképesség rovására megy, ha túlságosan aggódunk, ezért ideje kézbe venni az ügyet!
Rácsodálkozunk azokra az ismerőseinkre, akik úgy néznek ki, mintha sose aggódnának, pedig ők sem élnek mindig nyugalomban. Az aggódás az élet velejárója, hiszen mindig vannak jobb, és rosszabb időszakok.

Addig nincs is baj, amíg kordában tartjuk ezt, ám az már gond, ha rettegünk, és ezért romlik a teljesítményünk az iskolába, vagy a munkahelyünkön. Ha szeretnénk féken tartani az aggodalmainkat, akkor lessük el a sose aggodalmaskodó emberek titkait!

Jelen: Nagy különbség köztünk, és a nem aggódók között, hogy az utóbbiak a jelenre összepontosítanak, és nem hagyják, hogy a múlt emlékei, és a jövő félelmei átvegyék az irányítást felettük.

A pszichológusok ezt aggodalomláncnak nevezik. Ezt a folyamatot a „mi van, ha?” kérdés indítja el. Amikor ezt megválaszoltuk, akkor az agyunk tovább bonyolítja a fantáziálást, és a végén olyan rémes jövőképet alakítunk ki, hogy még a legegyszerűbb feladatot sem leszünk képesek megcsinálni, mert csak a hibákat látjuk.

A szakemberek ezért azt javasolják, hogy tartsunk távolságot a múlttól és a jövőtől, és elsősorban csak a jelenre koncentráljunk!

Tudat ereje: Jogos kérdés a fentiek után, hogy mégis hogyan maradjunk a jelenben, ha annyira zaklat a múlt és a jövő? Erre a válasz az, hogy el kell sajátítanunk valamilyen tudatelcsendesítő technikát, mint például a meditációt, relaxációt, vagy a jógát.

Akár pszichológust is kereshetünk, és kipróbálhatjuk a kognitív viselkedésterápiát is. Ha egyik lehetőség sem tetszik, akkor szabadidős tevékenységben éljük meg a teljes önazonosságot.

Agyműködés: A Journal of Abnormal Psychology szakfolyóiratban megjelent egy tanulmány, ami rámutatott, hogy az aggodalmaskodásra hajlamosak agya biokémiailag másképpen működik stresszhelyzetben, mint a nem aggodalmaskodóké. A kísérletben 71 nő vett rész, akiknek negatív érzéseket keltő képeket mutattak fel a szakértők. A fotók hatására a nyugodtabb emberek agya kevesebb aktivitást mutatott, mint a többieké.

Kockázat: Az aggodalmaskodóknak nehezükre esik a döntéshozatal, mert túl sokat rágódnak a kérdésen, és feleslegesen ijesztgetik magukat a hátrányos következményekkel. Ezzel szemben a nem aggódó emberek hajlandóak nagyobb kockázatot is vállalni, és nem ragadnak le a lehetséges negatív következményeknél.

Helyzet: Tegyük fel, hogy veszélyben van az állásunk! Ha aggódó személyek vagyunk, akkor már látjuk magunkat a híd alatt. Ha nem aggódunk, akkor már meg is nyitottunk három álláskereső oldalt, illetve mozgósítottuk a kapcsolatainkat.

Ez azért van, mert a nem aggódó emberek kívülről szemlélik a helyzetet, míg az aggódók belülről. Ha, tehát problémánk akad, akkor gondolatban az „én”-t cseréljük ki a keresztnevünkre, mert így egy kicsit eltávolodunk a szituációtól, amire így jobban rálátunk, és előbb találjuk meg a megoldást.

Aggodalom: Ezzel az érzéssel a legnagyobb baj az, hogy könnyen túlnőhet rajtunk, és a végén olyan helyzetet találunk ki, aminek már köze sincs az eredeti problémánkhoz. Hogy ezt elkerüljük, szükségünk van a problémaazonosításra.

A szakértők szerint a folyamat során rájövünk, hogy hol gyökerezik a problémánk. Amikor ezt megtaláltuk, akkor jöhet a célzott megoldási lehetőségek átgondolása.

Keretek: Felejtsük el, hogy a nem aggódó emberek nem aggódnak, mert erről szó sincs! Az élethez ugyanis hozzátartózik ez az ösztönös reakció. A nem aggódó emberek valójában csak megtanulták keretek között tartani ezt az érzést.

Mostantól, ha napközben elszabadulnak a gondolataink, akkor üljünk le pár percre, és gondoljuk át a szituációt, majd hagyjuk magunk mögött. Amennyiben úgy érezzük, hogy nem vagyunk képesek megbirkózni az aggodalmainkkal, akkor nem szégyen segítséget kérni!

(Forrás: bien.hu)