Feszültség, feszélyezettség-érzet, de személyiségzavar is állhat annak a hátterében, hogy ok nélkül költjük a pénzünket.
Veszekedés, nehéz munkanap után, szakítás esetén, jól esik bemenni egy plázába, és szórni a pénzt. A rosszkedvünket főleg mi, nők, szeretjük vásárlásba fojtani, hogy aztán később, amikor leltározunk, döbbenten kérdezzük meg magunktól, hogy mégis annak idején miért vettünk meg ezt-azt.

A vásárlás iránti szeretet minden emberben benne van. Ez addig egészséges, amíg olyan dolgokra adunk ki pénzt, amire tényleg szükségünk van. Ha már felesleges kacatokra költünk, akkor viszont meg kell állnunk, mert valószínűleg vásárlásmániában szenvedünk.

Ezt a jelzőt azonban hajlamosak vagyunk gyorsan rásütni valakire, mintha az csak egy hóbort lenne, pedig előfordulhat, hogy pszichés betegségek állnak annak a hátterében, hogy valaki az összes szabadidejét a plázákban, bevásárlóközpontokban tölti.

A szakemberek szerint az állandó pénzköltés abban nyilvánul meg, hogy az érintett személy folyamatosan magas fokú feszültségben, feszélyezettség-érzetben él, és akár személyiségzavarral is küzdhet.

Muszáj megjegyezni, hogy az nem vásárlásmánia, ha néha egy-egy rosszabb nap után, meglepjük magunkat valami aprósággal, hogy jobb legyen a kedvünk. Ez még hasznos is lehet, ha az adott termékre egyébként is szükségünk lenne, csak eddig sajnáltuk rá a pénzt.

A plázafüggőség ezzel szemben már kényszerbetegség. Aki ebben szenved, az olthatatlan vágyat érez, hogy megszerezzen valami terméket, még akkor is, ha nagyon jól tudja, hogy soha semmi szükségük nem lesz rá.

A vásárlásmániában szenvedő előbb, vagy utóbb rájön, hogy felesleges dologra költötte a pénzét, ami jelentheti azt is, hogy szó szerint az utolsó fillérét is odaadta valamiért. Ilyenkor következik a pénzköltés utáni lelkiismeret-furdalás, aminek enyhítésének érdekében, újra a boltokban találhatja magát.

Ahogy az alkoholistáknál, dohányosoknál, vagy más káros szenvedélyben szenvedők esetében is, itt sincs határa a költekezésnek. A plázafüggő sokszor mentegeti magát azzal, hogy megérdemli, hogy magára költsön. Ezzel úgy befolyásolja magát, hogy elhiszi azt, hogy ennyit költhet magára. Ebből az lesz, hogy hamarosan már nem tudja, hogy hol a határ.

Mint minden szenvedélybetegségre, úgy a vásárlásmániára is létezik megoldás, de teljesen ebből sem lehet kigyógyulni. Elég, ha csak egy kicsit meginog az ember, és máris újra a boltokban találja magát. Ez ellen a szenvedélybetegség ellen kár gyógyszerrel, terápiával védekezni, mert az embernek magának kell eldöntenie, hogy véget kell vetnie a mániájának.

(Forrás: Napidoktor)