Evolúciós magyarázata van annak, hogy félünk a nyolclábú rovaroktól.
Ha legközelebb kinevet valaki, amiért sikítással jelezzük, hogy pókot találtunk, akkor magyarázzuk el az illetőnek, hogy teljesen jogos a félelmünk, hiszen ez egy olyan túlélő ösztön, ami az evolúció során rögzült az emberbe.
Két amerikai pszichológus ugyanis rájött, hogy a pókiszony nem tanult dolog, hanem velünk született tulajdonság. Az egésznek az oka pedig az, hogy az afrikai őseink kénytelenek voltak együtt élni a nyolclábúakkal, amikről hamar megtanulták, hogy a csípésük halálos lehet.
Az evolúciót és az emberi viselkedést kutató tanulmányból az is kiderül, hogy a látórendszer könnyen megjegyzi az olyan ősi mechanizmust, ami az apró, specifikus veszélyek gyors felfedezésére és kiiktatására szolgálhat.
Joshua New és Tamsin German szerint a pókok mellett, a kígyóktól való félelem, de a csúnya arcok és rémálmok okozta ijedtségre is ez lehet a magyarázat. A fekete özvegy nagyjából 40 millió évvel ezelőtt jelent meg a Földön, ám a pókoktól ma már nem kell annyira félni, mint régen, hiszen az adatok szerint évente 200 pókcsípés okoz halált.
A tudósok több száz emberen tesztelték le azt, hogy milyen hatással van a vizuális percepciónkra és a problémamegoldó képességünkre egy apró, bogárszerű állat. Ebből kiderült, hogy másképpen, kevésbé hevesen reagálunk a legyek, vagy más bogarak mozgására, mint a pókokéra.
(Forrás: neon.hu)
Legutóbbi hozzászólások