Tanulságos példák mutatják be, hogy miért kell kétszer is átgondolni a csínyeket.

1. „Félek a bohócoktól. Ezt néhányszor megemlítettem a lakótársamnak is. Az egyik április elején, amikor hazamentem, akkor bohócjelmezben ugrott ki elém. Rettenetesen megijedtem, kirohantam és hívtam a rendőrséget, mert nem jöttem rá, hogy a lakótársam volt. Amikor kiderült, hogy csak vicc az egész, akkor elnézést kértem a rendőrtől.”

2. „Fiatalabb koromban elém állt a húgom, és úgy tett, mintha valami ijesztő lenne a kezében. Hátráltam, megcsúsztam és legurultam a lépcsőn. A balesetben kificamodott a bokám, fájdalmaim voltak, a sztori pedig minden családi eseményen szóba kerül.”

3. „Áprilisi tréfaként az egyik batárom letöltött egy társkereső alkalmazást a mobilomra, majd egy halom emberrel kapcsolatba lépett a nevemben, és még üzengetett is velük, mintha én lennék. Mind a ketten jót nevettünk a poénon, amit később elfelejtettünk egészen addig, mígnem a barátnőm megtalálta az alkalmazást. Szakítottunk. Az appot megtartottam.”

4. „Április elsején az egyik kollégám azt mondta a főnökünknek, hogy bejelentést szeretnék tenni a heti értekezletünkön. Fogalmam sem volt róla, ezért amikor kihívott, hogy beszéljek, akkor gyorsan ki kellett találnom valamit. Olyanokat mondtam, hogy imádok ott dolgozni és minden kollégámat nagyra értékelem. Máig üldöz az ezt követő csend.”

5. „A korábbi munkahelyemen nutellát kentem a vécépapírra, majd a női mosdó padlóján hagytam. Ezután körüzenetet küldtem, hogy biztos mindenki észrevegye. A vezérigazgató annyira komolyan vette a dolgot, hogy képes lett volna elbocsátani a felelőst. A nap végén bevallottam, hogy én voltam. Nem sokon múlott, de megúsztam a tréfát.”

6. „Az áprilisi tréfák nem mindig sülnek el jól. Különleges fóbiákra és függőségekre specializálódott hipnoterapeutaként gyakran hallok olyan emberekről, akik szeretnek megviccelni másokat.

Az egyik páciensem születése óta pókfóbiás volt. A testvére egyszer 200 pókot tett az ágyába. Halálra rémült, amikor a takaró felemelésekor meglátta őket, ám a hipnoterápia segített neki eljutni oda, hogy ma már egyáltalán ne féljen a pókoktól, sőt, egy nagy tarantulát tart az otthonába.”

7. „Néhány évvel ezelőtt szomorú búcsúüzenetet kaptam az egyik barátomtól, mert kiutasították az Egyesült Királyságból, pedig mindent megtett azért, hogy maradhasson. Pánikban hívtam fel az egyik közös barátunkat, aki türelmesen végighallgatott, majd megkérdezte, hogy: ‘Ugye tudod, hogy ma április elseje van?’

Miután befejeztük a telefonálást, ő felhívta a ‘hamarosan kiutasított’ barátunkat. Néhány perccel később visszahívott, hogy elújságolja, hogy milyen jól kiröhögtek, amiért bedőltem a tréfának. Manapság semmi vicceset nem találok benne.”

8. „Egyáltalán nem vagyok jó az április poénokban. Az egyik volt barátom viszont folpackot tett a fürdőszoba aljára, hogy megtréfálja a lakótársát. Szegény srác az éjszaka közepén vécére ment, de nem vette észre a papírt. Jól beütötte a fejét. Bár mind a ketten nevettek a dolgon, nem hiszem, hogy megismételnék.”

9. „Régen, április elsején az unokatestvérem rávett, hogy vegyek ki valamit a gardróbszobából. Bementem, ő pedig bezárt, és jó három órát otthagyott. Mindig is klausztrofóbiás voltam, ami csak rontott a helyzeten. Rettenetes volt, ráadásul most még jobban rettegek a zárt terekben.”

10. „Egyszer bolondok napján a szaktársam fellógatott egy vödör vizet a szobám ajtaja fölé, ám arra nem gondolt, hogy a laptopom nálam lesz, amikor kinyitom az ajtót. Nem sokkal később tönkrement, de nem csak a gépem, hanem a barátságunk is.”

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)