Hátborzongató eseményeknek volt az elszenvedője a Palazon család, akiknek az otthonában egy kopogó szellem garázdálkodott.
Az 1930-as években Zargoza városának lakói örök feszültségben, lehangoltságban élték a napjaikat, mert polgárháború dúlt. A szürkeségnek 1934-ben lett vége, hiszen akkor valami furcsaság tartotta lázban a népet.

Ennek a főszerepét a Gascon Gotor utcában található lakáskomplexum játszotta, amiben a Palazon család élte nyugodt életét, ám annak egyszer csak vége lett, mert a háziak nagyon ijesztő dolgokat kezdtek tapasztalni.

A család szokatlan hangjelenségeket hallott, amelyek földöntúli hörgésekre hasonlítottak. A jajgatás, nyöszörgés először női hangon szólalt meg, majd az átment férfi hangszínbe, és néhányszor értelmes szavakat is formált, mint például azt, hogy „Mariaaaa… comeee!” (Mária gyere).

A Palazone família ezt képtelen volt elviselni, ezért értesítették a tulajdonost, hogy derítse ki a zaj forrását, és sürgősen szüntesse azt meg. A tulajdonos a rendőrséget is bevonta az ügybe.

Az események tovább folytatódtak. Az egyik nap olyan mániákus, félelmetes nevetés rázta meg az épületet, hogy az összes lakó fejvesztve menekült a közeli térre, és onnan próbálták megtalálni a hangforrását, miközben egymást faggatták, hogy nem-e a lakók közül nevetett valaki. Az incidens után, sokan nem tértek vissza az épületbe.

Egyes állítások szerint, amikor kihívták a rendőrséget, akkor többen is hallani vélték azt, ahogy a kopogó szellem üvöltve, gyávának nevezi őket. A nyomozás során a gyanú egy kandallóra terelődött.

Pascuala Alcocer, a ház cselédje elmesélte, hogy az egyik nap, amikor hazaért, jajgató hangot hallott a kandalló felől, ahogy valaki azt mondja „Ez fáj”. Alcocer annyira megijedt, hogy lekapcsolta a villanyt és kirohant a helyiségből, ám a hang újra megszólalt, és most fényt követelt, mert nem látott.

A rejtélyes történettel a spanyol sajtó is foglalkozott, aminek a következménye az lett, hogy különböző szakértők, ügynökök, építészek, mérnökök lepték el a házat. Végignéztek minden vezetéket, gázcsövet, és felszedték a padlót, de nem találtak semmit, ami a rejtélyes hangra utalt volna.

A hadsereg is megjelent az épületnél, ám ők nem a hangokat akarták hallani, hanem racionális emberként, ki akarták deríteni, hogy mi történik a komplexumban, ám ők se találtak magyarázatot, úgyhogy lezárták a házat. A hadsereg a lakókat is csak katonai felügyelet mellett engedte be.

Mivel egymásután teltek a hetek, a rendőrségre egyre nagyobb nyomás nehezedett mindenfelől, hogy zárják már le az ügyet, ezért újra előkerült Pascuala neve, akit megtettek bűnbaknak, és a hatóság rásütötte, hogy az egész jelenségnek ő az okozója.

Ezt megerősítette egy híres pszichiáter is, aki szerint a nő nem volt beszámítható, és tudatalatti hasbeszéléssel, hisztériarohamokkal idézte elő a kísérteties hangokat. Sokan elfogadták ezt a magyarázatot, ám egy nap elküldték Pascualat a közeli tóhoz, és a hörgő hang akkor is megszólalt a házban, ám ez nem volt elég ahhoz, hogy ne bélyegezzék csalónak a nőt.

A rejtélyes hang olykor kifejezetten fenyegető volt. A nyomozás során többször is megfenyegette a rendőröket, hogy megöli őket. Máskor egy építésznek megmondta, hogy pontosan hány centiméter a konyha egy része. Ettől az építész annyira megrémült, hogy a szerszámait hátrahagyva menekült az épületből.

Arturo Grijalba, a ház tulajdonosának a fia, többször is beszélt a közel két hónapig tartó eseményről, aminek idején még kisfiú volt. Egyszer ő is megtapasztalta, hogy milyen, ha hozzászól a rémisztő hang. Grijalba egyszer belógott a konyhába, hogy körülnézzen, majd rémülten szólt az apjának, hogy menjenek innen, mert ez a valami megőrült, ám erre a hang kijavította, hogy „Nem őrült, fiatalember”. Grijalba elmondta, hogy még életében nem félt annyira, mint abban a pillanatban.

Miután a hang elhallgatott, az ügyet végleg lezárták. Hogy csak városi legenda, technikai trükk, vagy egy hisztériás nő keltette hangokról volt-e szó az épületben, azt soha senki se fogja már kideríteni, mert az épületet évtizedekkel ezelőtt lebontották, hogy soha többé ne térjen vissza a jelenség.

Az egykori zaragozai lakáskomplexum helyén, ma már a „Duende” nevű új komplexum áll, ami egyértelműen utal az 1930-as években lezajló eseményekre.

(Forrás: Legendavadász)