Négy rémisztő eset, amelyben az emberek olyasmit találtak, amit jobb lett volna, ha soha nem látnak.Halott bandita a vidámparkban: A Long Beachen található Nu-Pike vidámpark tulajdonosai akkor kaptak frászt, amikor úgy döntöttek, hogy beengednek egy stábot a parkba, hogy leforgassanak egy részt a sorozatukhoz, ugyanis ekkor találtak egy bebalzsamozott holttestet az évek óta bezárt Funhouseban.

Kiderült, hogy a halott Elmer McCurdy, aki 1911-ben 43 dollárt és néhány üveg whiskyt rabolt egy vonatról. Azt követően, hogy agyonlőtték a híres banditát, annak holtteste az oklahomai Pawhuska-i temetkezési vállalkozóhoz, Joseph L. Johnsonhoz került, aki bebalzsamozta.

A rokonok nem fizettek a munkáért, ezért a vállalkozó úgy döntött, hogy megtartja a holttestet, amit kiállított a temetkezési házhoz, ezzel jó időre helyi látványosságot biztosítva az embereknek. 1916-ban megjelentek McCurdy testvérei, akiknek kiadták a holttestet, amit Arkansas Citybe vittek.

Később kiderült, hogy James és Charles Patterson valójában nem állt rokonságban a banditával, és csak azért adták ki magukat a testvérének, mert meg akarták szerezni a testet az utazó karavánjuk egyik showjához.

1922-ben Patterson eladta McCurdy testét Louis Sonney-nak. 1928-ban a maradványok a „Bűnmúzeumba” kerültek, ahol olyan legendás banditák testének viaszmásolatait állították ki, mint Bill Doolin és Jesse James.

1933-ban Dwain Esper rendező kérte kölcsön a bebalzsamozott holttestet a filmjéhez. 1949-ben, miután a Bűnmúzeum tulajdonosa, Louis Sonney meghalt, McCurdy maradványai egy Los Angeles-i raktárba kerültek.

1964-ben Sonney fia, Dan úgy döntött, hogy kölcsönadja a testet David F. Friedman filmkészítőnek, majd 1968-ban Dan több viaszfigurával együtt, eladta a bandita maradványait Spoony Singhnek, a hollywoodi viaszmúzeum tulajdonosának, aki 10 000 dollárt fizetett a „kollekcióért”.

Végül Singh adta el Ed Liersch-nek, a Pike vidámpark tulajdonosának McCurdy holttestét, ami ilyen kalandos úton került a kaliforniai Long Beachen található vidámparkba.

Az elfeledett hölgy: A Londonban egyedül élő, 38 éves, Joyce Carol Vincent már három éve halott volt, amikor az észak-londoni házszövetség tisztviselői felfedezték a holttestét. Az életében csinos és népszerű Vincent remekül végezte a munkáját, és olyan hírességekkel találkozott, mint például Nelson Mandela, vagy Gil Scott Heron, akivel egy alkalommal együtt vacsoráztak Stevie Wonderrel.

Egy nap a nő úgy döntött, hogy otthagyja a jól fizető állását egy nagy multinacionális vállalatnál, majd egyre jobban magába fordult. Mivel Vincent elvonult és megszakított minden kapcsolatot a külvilággal, ezért senkinek sem tűnt fel, hogy meghalt.

Vincent törékeny mentális állapotára, valamint arra, hogy elszigetelten élt, magyarázatot adhat az, hogy a gyerekkora nem volt felhőtlen, felnőttként pedig több bántalmazó kapcsolatban volt része. A nő életét a 2011-ben megjelent dráma-dokumentumfilm, a Dreams of the Life mutatta be.

Test a fenyőfán: Sebastian Gunther és Stephanie Bauer úgy döntött, hogy sétál egyet az alsó-bajorországi Bruckberg közeli erdőben, ahol az egyikük megbotlott egy emberi csontban. A helyszínre kiérkező tisztek eleinte nem találták a test többi részét, legalábbis addig nem, amíg fel nem néztek, ugyanis Paul Ludwig holtteste 40 lábnyira a földtől, egy fenyőfán ült. A rákos férfi 29 évvel ezelőtt levelet írt a családjának. Az üzenetben ez állt: „Ne is keressetek, mert nem fogtok megtalálni!”

Ludwig felmászott egy fára, amihez először odakötözte, aztán lelőtte magát. A rendőrség szerint a fa növekedése miatt szakadtak le a férfi végtagjai.

Gladiátorok koponyái: 1985-ben munkások dolgoztak a London Guildhall Művészeti Galéria egy részének újjáépítésén, amikor 39 sértetlen koponyára bukkantak. Több testrészt nem találtak. Valószínű, hogy ott, ahol a galéria állt, 2000 évvel ezelőtt még római amfiteátrum lehetett. A koponyák vizsgálatából kiderült, hogy azok közül 36 darab 18-35 év közötti férfiaktól származik, akik a jelek szerint gladiátorok lehettek.

(Forrás: noiportal.hu)