Mary FitzGerald és Rebecca Landau-Millin pszichoterapeuták összegyűjtötték a leggyakoribb kifogásokat.pszichologusEl fog ítélni, ha sokat megtud rólam: A terapeutának biztos, hogy lesznek gondolatai, érzései azzal kapcsolatban, amit a kliens elmond neki, ám az ő munkája nem az ítélkezés, hanem a megértés. Ő azért van, hogy figyeljen a páciensre, megossza vele a látásmódját.

Az én gondjaim azért nem annyira vészesek: A megbélyegzéstől való félelem is olyasmi, ami miatt az emberek nem kérnek segítséget a problémájuk korai szakaszában, a megelőzéssel pedig pláne nem foglalkoznak.

Az életnek azonban vannak olyan pillanatai, amikor érdemes lenne terápiára járni, megtapasztalni, hogy milyen sokat ad egy ilyen folyamat. Ha ezt valaki minél előbb megteszi, akkor annál hamarabb érezheti jobban magát és tehet nagy lépést az önismeret felé.

Vegyes érzéseim vannak, akkor bele se vágjak: Természetes, ha valakiben sokféle érzelem, várakozás, aggodalom kavarog a terápia megkezdése előtt, ugyanis ösztönös reakció, hogy az ember szeretné elkerülni a kényelmetlen helyzeteket, érzéseket és gondolatokat.

Félek, hogy függeni fogok a terapeutámtól: Komoly szakmai hiba, ha a terapeuta függő kapcsolatot alakít ki a páciensével, hiszen az ő dolga az, hogy módszereket, tudást és szemléletet adjon át úgy, hogy azt a kliens a terapeuta nélkül is képes legyen használni.

Ha kimondom, valóra válik: Sokan azt gondolják, hogy a problémák csak akkor jönnek létre, ha beszélni kezdenek azokról. Ez azonban egyáltalán nem igaz, hiszen rengetegen sokkal előbb elkezdik marcangolni a lelküket, emésztik magukat, aminek fizikai tünetei is lehetnek, a némaság pedig kizárja annak lehetőségét, hogy az illető segítséget kapjon.

Félek, hogy miket tudnék meg magamról: Mindenki esetében léteznek vakfoltok, amikor nehezen látja át az érzelmi, a gondolati, a viselkedési, az emléki és a testi tünetek közötti összefüggéseket. Ugyanakkor minél alaposabban ismeri önmagát valaki, annál jobban oda tud figyelni azokra a folyamatokra, dolgokra, amelyek segítségével egyensúlyban maradhat. Aki ismeri a határait, az nagyobb biztonsággal kapcsolódik másokhoz.

Egyedül is meg kéne tudnom oldani: A pszichoterapeuta olyan személy, aki megtanulta megérteni a személyen belüli, a személyek közötti és a társadalomban zajló pszichés folyamatokat, ezt a tudást pedig képes megosztani másokkal. A kliens olyan látásmódot, küzdési stratégiákat tanulhat a terapeutától, amelyeket képes lesz egyedül, bármikor használni a további élete során.

Egy vadidegen fog vájkálni a dolgaimban: A terápia egyik legfontosabb szabálya az, hogy a páciens dönti el, hogy mikor, mit és mennyit árul el a terapeutának. Az ő célja az, hogy bizalmi kapcsolatot építsen ki, amiben a kliens biztonságban érzi magát, és hajlandó megnyílni, mert tudja, hogy a terapeuta feltételek nélkül elfogadja őt.

Ki tudja ezt megfizetni: Magyarországon komoly probléma, hogy nagyon kevés a felnőttek számára elérhető ingyenes pszichoterápiás lehetőség, emiatt ez gyakran a középosztálybeliek kiváltsága. Ugyanakkor megéri utánanézni az ingyenes lehetőségeknek, vagy árengedményt kérni.

Ha egyszer elkezdem, életem végéig terápiába fogok járni: Az első kezelésen a terapeuta arra fog törekedni, hogy megismerje a kliensét, kialakítson egy képet a helyzetéről, valamint a fejlődés lehetséges irányairól.

Ezt követően javaslatot fog tenni arról, hogy mi legyen a terápia fókuszában, majd felveti, hogy milyen gyakori és hosszú legyen a terápia, amiről a pácienssel közösen fognak dönteni. Itt mind a két félnek az a célja, hogy a kliens sajátosságainak, szükségelteinek leginkább megfelelő segítséget kapja.

(Forrás: divany.hu)