Azok a kisbabák, akiket sírni hagynak ahelyett, hogy felvennék őket, valójában nem nyugszanak meg, ugyanis a stresszhormon-szintjük magas marad még órákkal azután is, hogy elaludtak.

Amikor egy sírós baba egy hang nélkül alszik el, a szülei majdhogynem örömtáncot lejtenek a boldogságtól. Ez viszont téves biztonságérzetet adhat, ugyanis valószínűleg ilyenkor a baba nem nyugodott meg, annak ellenére, hogy csöndesen alszik.

Egy kutatás szerint, a kortizol szintje (ami stresszhormon) akkor is magas marad a sírós kisbabákban, ha már napok óta maguktól nyugszanak meg. Azaz a gyermek valójában nem nyugodt, csak már nem jelzi a bajt, ami nem biztos, hogy jó dolog.

A kutatás eredményei újabb alapot adhatnak arra, hogy ismét fellángoljon a vita a kontrollált sírást támogatók és ellenzők között. A kontrollált sírás egy olyan, csecsemőknek kitalált alvástréning, ami alatt a szülő periodikusan, azonos időközönként megy be a gyerekhez, majd hagyja ott egy időre. Történik ez teljesen függetlenül attól, hogy sír-e a baba, avagy sem, aki így rá van kényszerítve arra, hogy anyai jelenlét nélkül nyugodjon le.

Ez a tréning valóban hatásos, a csecsemők csöndesebbek lesznek utána, de ettől függetlenül sokak szerint inkább kínzás, mint áldás.

A vizsgálat ideje alatt 4-10 hónapos kisbabák, és az anyukáik hormonszintjét együttesen vizsgálták. Arra a megállapításra jutottak, hogy sok csecsemő valójában nem tudott alkalmazkodni a kötelező napirendhez szülői segítség nélkül.

A kisbabák a harmadik napon már csak egy keveset sírtak, mielőtt álomba merültek, azonban a kortizolszintjük ugyanolyan magas maradt. Az anyák kortizolszintje viszont csökkent, mivel kevesebbet hallották sírni a piciket.

Wendy Middlemiss kutató végkövetkeztetése:
„Bár a csecsemők nem mutatták viselkedésbeli jelét, hogy szorongást vagy fájdalmat éreznének (el)alvás közben, a kortizolszint mérésből az derül ki, hogy továbbra is magas szintű élettani szorongást éltek át. Vagyis a kisbabákban dúló feszültség külső jeleit(!) az alvástréning elnyomta. Azonban a stresszállapot további fennállása arra utal, hogy a csecsemők nem tanulták meg, hogyan győzzék le egyedül a stressz- és diszkomfortérzésüket.”

Forrás: Szoptatasportal.hu