Ma is használható építmények, amelyek több száz éve készültek.
Anji híd: Kína legrégebbi hídja időszámításunk előtt 605-be épült. A cél az volt, hogy a világ egyik legjobb hídja legyen, ezért technikai szempontból az adott korban az egyik legfejlettebb hídnak számított. A kínai híd bronz emlékművet kapott. Az Anji híd túlélt tíz árvizet, nyolc háborút, sok földrengést, és csak kilencszer kellett megjavítani.
Tarr steps: Kereplő hídként is ismert a Tarr steps, ami egymáshoz illeszkedő szikladarabokból áll. Azt, hogy mikor keletezett, nehéz lenne megmondani, de a legtöbb becslés szerint időszámításunk előtt 3000 körül születhetett.
Ponte Sant’Angelo: Időszámításunk után 136-ban építette Hadrianus Császár a Szent Angyal hidat, ami Róma egyik leghíresebb és legszebb hídja, ami a Mauzóleumhoz, az Angyalvárhoz tartózik. Az Angyalvár tetején nézhetjük meg Mihály arkangyal szobrát. A legenda szerint pont itt ért véget anno a pestisjárvány.
Khaju híd: A néhai II. Abbasz sah tiszteletére, 1667-ben épült a híd, elsősorban azzal céllal, hogy az emberek átkelhessenek a Zayandeh folyón, de más dolgokra is alkalmas volt, így például szolgált gátként és zsilipként.
Cendere híd: A törökországi Kommagenean városban épült a II. században az Alias Severus híd, aminek célja az volt, hogy tiszteletben tartsák a római császár, Septimius Severus, a felesége, Júlia, valamint és két gyermekük, Caracella és Geta emlékét. Habár egy ősi építményről van szó, mégis napjainkba is a második leghosszabb boltíves hídként tartják számon a világon. A híd két oldalán látható két oszlop a császári családtagokat szimbolizálja.
Shahara híd: A 200 méteres mélységet átszelő Shahara híd Jemenben, a XVII. században épült, hogy összekösse a Jabal al Emir és Jabal al Faish hegyeket, mert korábban a lakosoknak sok problémát okoztak a hegyek és a távolság.
A híd az egyetlen bejárat Shannara városába, ami segített megfékezni a török hódítók betörését. A helyiek állítják, hogy csak ők tudják, hogy hogyan lehet egy pillanat alatt elpusztítani a hidat, ezzel elvágva a falut az ellenség elől.
Ponte di Rialto: 1591-ben, egy fahíd kicserélésekor, épült a híd, amit Antonio da Ponte tervezett. A Ponte di Rialto esetében akadt, akinek tetszett, míg mások kritizálták, elégedetlenek voltak vele. A negatív vélemények ellenére a 24 láb, vagyis 7 méter magas híd még ma is áll. 1797-ben megrongálódott, amikor zavargások törtek ki, az építményt pedig ágyúlövések érték.
Arkadiko híd: Görögország egyik legrégibb, ma is használatban lévő, hídja, amit a görög bronzkorban, időszámításunk előtt 1300-vagy vagy 1200-ban építettek. A gyaloghídnál szélesebb, 8 láb, azaz 2,5 méter széles, Arkadiko híd egy részét katonai úthálózatnak használták. A mükénéi időkben Tiryns és Epidauros városát kötötte össze. Az igazi szépségét az adja, hogy az egész mészkősziklákból épült, a kövek között pedig nincs kötőanyag.
Pons Fabricius: A római hidat Lucius Fabricius tervezte, amikor az eredeti fahíd leégett. Később árvízkárok érték az építményt, amit Marcus Lollius és Quintus Aemelius Lepidus hozatott helyre. A híd megőrzése érdekében, kisebb ívekkel kellett kiegészíteni azért, hogy tehermentesítsék. Ennek köszönhető, hogy még 2017-ben is ilyen jó állapotban van.
Ponte Vecchio: 1345-ben nem bírta az árvízkárok a fahíd Firenzében, ezért kicserélték. Az 1400-as években halárusok, mészárosok és sok kézműves üzlet kínálta a portékáját, de I. Ferdinánd elkergette a kereskedőket, és csak az ötvösöknek engedte, hogy a hídon áruljanak a gazdag külföldieknek.
(Forrás: noiportal.hu)
Legutóbbi hozzászólások