Nagylelkű császárné, esernyőt lopó medve, de kegyetlen háborúk is színesítették az állatkert elmúlt 150 évét.
Nehéz kezdet: 1860-ban kezdték kialakítani a Fővárosi Állat- és Növénykertet, ám az osztrákok szándékosan hátráltatták a munkálatokat. Később egy magyar hivatalnok megkaparintotta az alapítási engedélyt, pedig őt kifejezetten azért küldték, hogy keresztbe tegyen az alapítóknak.
Az állatkert igazgatói posztjára nem találtak megfelelő magyart, ezért egy német zoológus kapta meg a pozíciót. Az állatok jó részét a csődben ment bécsi állatkertből hozták át, majd 1866-ban megnyílt a Állatkert.
Idomított elefánt segített a vízilóbika szállításában: 1912-ben felújították a Fővárosi Állatkertet. A munkálatok miatt a legtöbb állatot át kellett költöztetni, így a vízilóbikát is. Már az komoly kihívásnak bizonyult, hogy a jól megtermett állatot becsalogassák a szállítóládába, amit egy idomított elefánt segítségével tolták el úgy, hogy a gondozók újra és újra görgőket tettek a láda elé.
Éhező emberek falták fel az Állatkert lakóit: A háború az Állatkertet se kímélte. Az éhező tömeg megrohamozta a pesti Állatkertet, ahol késekkel, bárdokkal estek neki szerencsétlen állatoknak. A megvadult nép betörte az akváriumok üvegeit, puszta kézzel ragadták meg a halakat, akiket otthon megfőztek.
A támadás következményeként az ablakkeretek üveg nélkül maradtak, a falakon pedig óriási lyukak keletkeztek. Mivel pénz nem volt, ezért nem tudtak fűteni az Állatkertben, ahol a januári jeges szél bejárta a keretet. A téli hideg miatt a Pálmafáz krokodiljai belefagytak a medencéjük vízébe.
A császárné ajándéka: Erzsébet császárné rajongott a Fővárosi Állatkertért, ezért gyakran ellátogatott hozzánk. Az egyik látogatásnál Xantus János, az akkori igazgató halkan megjegyezte, hogy csak egy zsiráf hiányzik. Akkoriban csak a schönbrunni Állatkert rendelkezett zsiráffal.
A császárné rögtön felajánlotta, hogy a schönbrunni állatkert zsiráfjai közül választhat egyet. Végül összesen 35 példányt kapott a pesti Állatkert. A zsiráfon kívül kilencféle majommal, számos papagájjal és egy Kristóf nevű barnamedvével lett gazdagabb az Állatkert.
Deák Ferenc esernyője és a medve: A „haza bölcse” nagyon szerette az Állatkertet. A kedvence egy Kristóf nevű barnamedve volt. Deák Ferenc egyszer úgy döntött, hogy zsemlével eteti meg a medvebocsot. Deák az esernyője végére szúrta a zsemlét, majd óvatosan benyújtotta a rácsok között. Kristóf elvette az ételt, de az esernyőt se adta vissza.
Nincs háború járulékos veszteség nélkül: A világháború miatt a beszerzési lehetőségek megcsappantak. Ennek kárát először az egzotikus állatok látták. Amikor a széna beszerzése is akadozott, akkor az őshonos magyar növényevőknek is sorra elpusztultak.
A gondozok többségét besorozták, emiatt a nők és az idősebb gyerekek vették át az állatkerti munkát. A fronton megsérült és elpusztult lovakat a pesti Állatkert a saját vágóhídján feldolgozták, hogy legalább a húsevők ne haljanak éhen.
A második világháború is hasonló gondot okozott. Az ekkor üresen maradt kifutókat felszántották és megművelték, hogy legyen takarmány. Az éhezés mellett a fegyverek és a repeszek is sok állat halálát okozták.
Az elmúlt öt évtized: A háború után bőven volt mit dolgozni a pesti Állatkerten, hiszen a romokat és tetemeket el kellett takarítani. 1945. május 1-jén újranyitott az Állatkert, amit a 100. évfordulón felújítottak, illetve eltüntették a háború nyomait.
A hatalmas nyitóünnepségre a vártnál többen érkeztek, ráadásul a kert óriási értékben kapott állatokat. Az Állatkertet ekkor már kitüntették a Tudományos Intézeti státusszal, aminek megfelelően különböző kiadványokkal, újdonságokkal emelték a tudományos fontosságát, színvonalát.
(Forrás: femcafe.hu)
Legutóbbi hozzászólások