Csodás magyar falvak, amelyek lenyűgözik az arra járókat.Noszvaj: A gyönyörű Bükkben található Noszvajon művésztelepet alakítottak ki az elhagyott barlanglakásokból. Ez a Pocem. A barlanglakásokban a XIX. század óta a XX. század második feléig éltek az emberek.
A noszvaji táborban sokféle művész megfordult, például szobrász, zenész, festő, iparművész és kézművész, akik mind-mind hozzátettek valamit a helyhez, aminek egyik nagy különlegessége az akusztikus terem, ahol egészen furcsa élményben lehet része az embereknek, ugyanis szabályosan „zeng”.
Ha valaki megfelelő hangot ad ki benne, akkor speciális hanghatásokat kelthet életre, de ugyanitt élvezhető az éneklés, a „morgás”, és a különböző magasságú hangok rezgése.
Egerszalók: Az egerszalóki barlanglakásokban egy régi, már letűnt kort elevenítenek fel, és még kívánságot is teljesíthetnek. A tufába vájt lakóhelyek a XVII-XVIII. századtól készíthették. Ezek között lakás, istálló és pince is található. A XIX. század közepén 33, ma már csak 18 barlanglakás maradt fent, és még a XX. században is lakottak voltak.
A megmaradt barlanglakások ma már múzeumként várják az érdeklődőket, akik a második világháborút megelőző időszakot ismerhetik meg, a korhű bútoroknak és eszközöknek köszönhetően.
A 3D-s mozi a terület földtörténetét mutatja be, a magyar dinoszauruszoktól napjainkig. Emellett gyakoriak az előadások, koncertek, a látogatókat pedig kemencében sült finomságokkal is várják. A barlanglakásokban belépve jobb figyelni, mert az egyikben ott ül Róza néni, a fejkendős asszonyság, akiről azt mondják, hogy teljesíti a fülébe súgott kívánságot.
Szatmárcseke: Kölcsey síremlékét őrzi az 1973-ban műemlékké nyilvánított szatmárcsekei temető, ahol titokzatos csónakos, nyugatra néző fejfák találhatóak, melyeknek eredetére sokféle magyarázat létezik.
A legrégebbi, 1820-ból származó fejfát a szentendrei Skanzenben őrzik, míg a szatmárcsekei temetőben található legidősebb fejfákat az 1880-as években készítették, de még napjainkban is temetnek ide. A rejtélyes múltú sírkert nemzeti zarándokhely.
A titokzatos fejfák eredetével kapcsolatos történetek közül az egyik arról szól, hogy a csónakforma abból ered, hogy a település régen halászfalu volt. A múltban a fákat kettévágták, az egyik részből pedig koporsó, a másikból fejfa készült.
A fejfákat a mai napig vizsgálják, de azok múltjára továbbra sincs igazi magyarázat, a formájukra viszont többféle elmélet is létezik, mert hátulról csónakot, oldalról fejkendős nénit, elfektetve csónakban fekvő embert képzeltek beléjük.
A szatmárcsekei temetőben található másik nevezetesség a legmagasabb helyre épített, oszlopos csarnokban álló Kölcsey Ferenc síremlék, ami körülölel egy feliratos, címeres urnát. Petőfi Sándor 1847-ben kereste fel a költő sírját, amiről később azt írta, hogy egy fejfa sem jelezte a helyét, de ahogy Petőfi fogalmazott:„nincs is rá szükség mert az odalépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve”.
Palóznak: A Balaton-felvidéki településen hagyományos falusi hangulat várja a pihenni vágyó turistákat, akik a régi épületek mellett a borokért és rendezvényekért is rajonganak. A Veszprém megyében, a Bakony lábánál található település első említése egy 970-es évekből származó adománylevélben szerepel. A jelenleg itt élő néhány száz helyi lelkiismeretesen óvja és védi a régi faluképet.
A borászattal és turizmussal foglalkozó Palóznak a hegynek köszönheti a védett klímáját, enyhe időjárását. A vidék élővilága igen gazdag, a gyümölcsök közül pedig a barackok, a füge, a szőlő és a mandula a legjellemzőbb.
A települést a hagyományos falusi hangulat, gyönyörű táj, a csend és a nyugalom teszi igazán vonzóvá a turisták és kirándulók számára. A régi épületek közül mindenképpen érdemes megtekinteni az Árpád-kori, gótikus részletekkel rendelkező, katolikus templomot, a református haranglábat, a népi építészet hagyományos stílusjegyeit őrző Diószegi-házat és a Pongrácz-kastélyt.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások