Janice Bridger elmesélte, hogy a mosolygó stewardessek nem csak a kávé felszolgálására képesek.stewardessHa felszállunk a repülőgépre, akkor tudjuk, hogy kedvesen mosolyogó légiutas-kísérők üdvözölnek, amikor a fedélzetre lépünk, majd ők mutatják be, hogy mi a teendő vészhelyzet esetén, ellenőrzik, hogy bekapcsoltuk-e a biztonsági övet, párnát adnak, ha aludni szeretnénk, forró italokat, ételt szolgálnak fel, és különböző termékeket kínálnak eladásra.

Janice Bridger, aki több, mint negyedévszázada légiutas-kísérő, most elárulta, hogy a kollégáival nem csak ennyi a feladatuk, hiszen amikor felszállnak az utasok, akkor a kollégáival fontos következtetéseket kell levonniuk az emberek kinézetéből, erre pedig csak néhány másodpercük van.

A stewardess azt is elmesélte, hogy pontosan milyen szempontokat vesznek figyelembe.

Ültetés: Bridger elárulta, hogy fogyatékkal élő utasoknak soha nem engedik meg, hogy a kijárat mellé üljenek, ugyanis vészhelyzet esetén nem tudják megmozdítani az ajtó emelésére szolgáló nehéz karokat, amelyek akár 27 kilót is nyomhatnak. Hozzátette, hogy az extra segítséget igénylő utasok nagyobb figyelmet kapnak a repülőút során, mert baj esetén őket kell először kimenteni a gépből.

Erős alkat: Abban az esetben, ha egy utas erős és izmos testalkatú, akkor a légiutas-kísérők potenciális segítséget láthatnak benne. Ha például támadás történik a repülőgépen, esetleg egy engedetlen utassal nem bírnak a stewardessek, akkor megkérhetik az erős testalkatú személyt, hogy segítsen nekik az illető visszatartásában, lefogásában.

Ami tilos: Az elmúlt több, mint negyedévszázad alatt Bridger találkozott olyan helyzetekkel, amikor az utasok kisállatot vagy alkoholt próbáltak felcsempészni a repülőgépre, ami tilos. A légiutas-kísérők 3-4 másodperc alatt képesek kiszúrni a „csempészárut”. Bridger szerint a szívélyes köszöntés után kínos közölni, hogy a kisállatnak és az alkoholnak a földön kell maradnia.

Részegség és kábítószer: Előfordul, hogy egy-két ital után könnyebben elalszik az ember a repülőgépen, de részegen semmiféleképpen sem ajánlatos felszállni a járatra. Az utaskísérőknek joguk van visszaküldeni azokat, akikben veszélyforrást látnak.

Az ittas és a bedrogozott emberek ebbe a kategóriába tartóznak, ugyanis Bridger elmondása szerint hiába mosolyog jókedvűen az ittas az utas, mert a légiutas-kísérők nem kockáztathatják meg azt, hogy a fedélzeten dühöngő őrültté változik az illető. Ha pedig ki kell üríteni a repülőgépet, akkor nagy kockázat egy ittas utas mentése.

Félelem és betegség: Amikor a légiutas-kísérők köszöntenek, akkor igyekeznek kiszűrni a beteg, ideges, rettegő utasokat. „Megtörtént, hogy vissza kellett utasítanunk egy fakó arcbőrű, halálos betegnek kinéző utast, mert semmi joga arra, hogy megfertőzze a többieket. Senki sem vágyik baktériumokra a fedélzeten.”
Bridger hozzátette, hogy minden légiutas-kísérő képes az újraélesztésre, ugyanis erre is kiképezték őket.

Kollegialitás: Mint a legtöbb munkahelyen, úgy itt is természetes, hogy a légiutas-kísérők legalább annyira odafigyelnek egymásra, mint az utasokra. A stewardessek tudják, hogy teljesen megbízhatnak egymásban, ahogy azzal is tisztában vannak, hogy vészhelyzet esetén rizikó és utasítás nélkül is végre tudják hajtani a feladatukat. A légiutas-kísérőket kiképezték arra, hogy azonnal átvegyék a kollégájuk helyét, ha az nem képes ellátni a feladatait.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)