Eric Haseltine idegtudós listába szedte, hogy milyen elképesztő dolgokra képes néhány ember agyműködése.
Tökéletesen emlékszik élete minden egyes napjára: Kim Peek 7600 könyvet tudott visszamondani, Daniel Tammet a Pí számsorának 22 514 jegyét jegyezte meg, Stephen Wiltshire egy 45 perces helikopterút során memorizálta Róma látképét, Leslie Lemke pedig egyetlen hallás után el tudta játszani Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét.
A savant-szindróma híres eseteiben az a közös tényező, hogy az általános képességek korlátozottsága mellett egy-egy területen hihetetlen dolgokra képes az adott személy. Ezzel rokon állapot a hipermnézia jelenség, ami olyan, mintha az ember agyában lenne egy kamera, ami kitörölhetetlenül felveszi minden egyes nap összes eseményét.
A történések annyira erősen belevésődnek a memóriába, hogy az ember bármikor fel tudja idézni, hogy az élete egyik adott napja milyen események történtek, de arra is emlékszik, hogy milyen volt az időjárás. Sajnos, ez a képesség nem irigylésre méltó, hiszen a negatív élmények is rögzülnek.
Nem lát semmit, mégis elkapja a labdát a levegőben: Nagyon sok okból kifolyólag, például tumor, stroke, vagy valamilyen baleset miatt, szenvedhet sérülést a nyakszirti lebenyben elhelyezkedő elsődleges látókéreg.
A kérgi vakság esetében az ember semmit sem lát, nem tudatosulnak benne vizuális információk, de a látásban ugyancsak szerepet játszó, alacsonyabban található agytörzsi területek, például a vizuális orientációért felelős superior colliculus működése továbbra is hibátlanul működik, tehát az adott személy rendelkezhet bizonyos látási képességekkel.
Az idegtudósok szerint ez a látás egy olyan egyszerűbb formája, amivel az állatfajok is probléma nélkül elboldogulhatnak a életben. Ez a különleges állapot a vaklátás, ami esetében az illető úgy oldja meg a látást igénylő helyzeteket, hogy nincs a tudata számára megjelenő vizuális észlelése.
Amikor a skót Milinia Cunning a húszas éveiben járt, akkor elveszítette a látását, majd más egészségügyi probléma miatt mesterséges kómába kellett töltenie két hónapot. Az ébredés után, Cunning orvosa székeket rakott ki a folyosóra, majd arra kérte a nőt, hogy az átlagosnál gyorsabban haladjon végig a korridor másik végéig. A feladatot hibátlanul teljesítő Cunning is meglepődött, hogy egyetlen széknek sem ment neki.
Ha egy pingponglabdát dobnának a nő feje felé, akkor a kezével félre tudná ütni azt. Az otthonában is gond nélkül végig tud haladni, ki tudja azt takarítani, sőt, azonnal rászól a családtagjaira, ha a szoba közepén hagynak valamit, mert még ennek a „látására” is képes.
Japán turisták illúzióvesztése Párizsban: A Franciaországban dolgozó japán pszichiáter, Ota Hiroaki írta le a Párizs-szindrómát 1986-ban. A jelenség lényege az, hogy a hatalmas elvárásokkal érkező ázsiai turisták furcsa tüneteket, szédülést, hányingert, heves szívdobogást, hallucinációt és paranoiát produkálnak a francia fővárosban.
A Szajna partjára érkező évi 6 millió japán turistának csak kis részét érinti a kórkép, mégis minden évben nagyjából 20 új esetet diagnosztizálnak, ráadásul általában olyan emberekről van szó, akik korábban nem tapasztaltak mentális nehézségeket.
A Párizs-szindróma oka az lehet, hogy az előzetes elképzelései és a valóság között fájó különbségek vannak. Az utazás előtt a japánok a szerelmes, izgalmas, romantikus, csodás, divatos Párizsba élik bele magukat.
Megérkezve azonban kulturális sokkhatásként éri őket a zsúfolt, nyüzsgő Párizs látványa. Tekintve, hogy a japán turisták agya egyébként is küzd az időeltolódás miatti fáradtsággal, ezért szélsőségesen reagál a csalódásra. Tulajdonképen belebetegszenek az illúziórombolásba.
(Forrás: divany.hu)
Legutóbbi hozzászólások