Díjazottak, akik leginkább anyagi problémák miatt nem fejezhették be a tanulmányaikat.nobelAlbert Camus: 1913. november 7-én, Algériában született Albert Camus, akinek az apja közel egy évvel később meghalt az első világháborúban. Camus a családjával az anyai nagymamával és a mozgássérült nagybácsival költözött össze egy kétszobás lakásba.

Camus egy jó nevű középiskolába szerzett ösztöndíjat, de a tuberkulózisa miatt nem vehetett részt az oktatásban, ezért autodidakta módon folytatta a tanulmányait. 1957-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Leon Jouhaux: 1879. július 1-jén látta meg a napvilágot Párizsban Leon Jouhaux, akinek az apja gyufagyári munkásként dolgozott, ám a sztrájk miatt nem kapott fizetést, aminek következményeként Jouhaux otthagyta az iskolát.

Először a gyufagyárban vállalt munkát, majd belépett a seregbe, de onnan visszahívták a gyárba, mert az apja megvakult a foszfortól. Jouhaux később a CGT, a helyi szakszervezet főtitkára lett. 1951-ben Nobel-békedíjat vehetett át.

Herbert C. Brown: 1912. május 22-én, Londonban született Herbert C. Brown, aki két évvel később az Egyesült Államokba költözött a családjával. Brown kitűnő tanuló volt, de mégsem fejezhette be a tanulmányait, mert az apja halála után kénytelen volt kimaradni az iskolából.

Brown idővel rájött, hogy az üzleti életet nem neki találták ki. Miután visszatért az oktatásba, a főiskolán kémiát kezdett tanulni. 1938-ban doktorált. Ezt követően kutatási asszisztensként dolgozott az alma materben, ahol bórhidridekkel kapcsolatban végzett kutatásokat. Ennek eredményeként sikerült kifejlesztenie a szervetlen reagensek egy új családját. 1979-ben, George Wittiggel megosztva, kémiai Nobel-díjat kapott.

Harry Martinson: 1904-ben, a svéd Jamshogban született Harry Martinson, aki nagyon korán árvaházba került, ahonnan 16 évesen megszökött és tengerre szállt. A fizikai munkásként szerzett tapasztalatai és az emberi kapcsolatai jól megfigyelhetőek az írásaiban, amelyekbe a nehéz gyermekkor benyomásait, a természet szeretetét és a tudományos érdeklődését is belevitte. Martinson 1974-ben, Eyvind Johnsonnal megosztva vehette át az irodalmi Nobel-díjat.

Arthur Henderson: 1863. szeptember 13-án, Glasgow-ban látta meg a napvilágot Arthur Henderson, akinek a családja az apja halála után szegényedett el, ezért kénytelen volt otthagyni az iskolát. 1892-ben beindult a politikai karrierje. 1906-ban Henderson a brit Munkáspárt társalapítója lett, majd a következő 23 évben a párt titkáraként dolgozott. 1929-ben külügyminiszter lett, 1934-ben pedig megkapta a Nobel-békedíjat.

Joszif Brodszkij: 1940. május 24-én, Leningrádban született Joszif Brodszkij, aki 15 évesen hagyta ott az oktatást. Ennek oka részben az iskolai problémái, részben a családja borzalmas anyagi helyzete volt.

Brodszkij fizikai munkásként dolgozott, ami mellett angolul és lengyelül tanult, műfordítással foglalkozott, valamint a Szentpétervári kör tagjaival eljárt Anna Ahmatova költőhöz, aki elsők között ismerte fel Brodszkij tehetségét. 1987-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

George Bernard Shaw: 1856. július 26-én, Dublinban született George Bernard Shaw, akit eleinte a nagybátyja tanított, majd a helyi iskolába kezdett járni, ám a szervezett oktatás nem nyerte el Shaw tetszését, aki 15 évesen otthagyta az iskolát, hogy inkább dolgozhasson. 1925-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

José Saramango: 1922-ben született José Saramango, aki egy apró portugál városkában élt. Habár kitűnő tanuló volt, mégis anyagi okok miatt ott kellett hagynia az iskolát, hogy fordítóként és újságíróként kezdjen dolgozni a Diario de Noticias számára. 1988-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.

William Faulkner: 1897. szeptember 25-én, Mississippiben született William Faulkner, aki igazi déli nevelést kapott a középosztálybeli szüleitől. Faulkner nem végezte el a középiskolát. Először csak egyedül, majd a családja egyik barátja támogatásával, sokat olvasott és tanult. Faulkner 1949-ben kapott irodalmi Nobel-díjat.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)