Az emberek tevékenysége miatt tűntek el az orrszarvúk, madarak, denevérek, rovarok.
Pomarea mira: 2004-ben látta az ember először ezt a madarat, de sajnos utoljára is, mert 2010-ben kihalt a madárfaj, amely a francia polinéziai Ua Pou szigeten élt. A kihalás oka az emberek által betelepített állatok miatt következhetett be.
Nyugat-afrikai keskenyszájú orrszarvú: A XX. század fordulóján még négy alfaja létezett a keskenyszájú orrszarvúnak, a példányok száma pedig egymillió volt az afrikai szavannákon. 2016-ra ez a szám ötezerre csökkent. A nyugat-afrikai alfajból 2006-ban látták az utolsó példányt.
Vietnami orrszarvú: Ahogy a nyugat-afrikai, úgy ez a faj is az orvvadászok miatt pusztult ki. Az utolsó példány 2009-ben halt meg Vietnam délnyugati részén, ám a maradványait csak egy évvel később fedezték fel.
Ceratophysella sp. nov. ‘HC’: A lista legtitokzatosabb és legapróbb állatóról van szó, amelynek még nevet sem adtak. Az új fajt a vietnami Hon Chong dombságban fedezték fel. Akkor egy nagy és egészséges populációt találtak a kutatók, ám 2006 óta senki sem látta őket újra. A kutatók szerint ennek oka a sok turista.
Ecnomiohyla rabborum: 2016 szeptemberében a 12 éves, Panamában élő Toughie volt a világ legmagányosabb békája, hiszen a fajtája utolsó példánya volt. Az ecnomiohyla rabborum a globális felmelegedés következményeként pusztult ki.
Déli kokakó: Nagyon elterjedt madárfaj volt Új-Zéland déli szigetén, ám ennek az idilli életnek a fakivágás, az ökoszisztéma felbomlása véget vetett. A madárfaj kihalásához a nem őshonos ragadozók elterjedése is hozzájárult. Az utolsó példányt 2007-ben látták.
Plectostoma charasense: Ázsia délkeleti részén volt őshonos az apró földi csiga család, amelynek több faját is a kihalás veszélye fenyegeti. A legnagyobb faj, a Plectostoma charasense már kihalt, ugyanis a csigák élőhelyét tönkretették az építkezések. Az utolsó példányt 2007-ben látták.
Pseudophoxinus syriacus: Régen a hideg és tiszta vízéről vált híressé a szíriai Barada folyó, amelyben anno boldogan úszkálhatott ez a pontyféle, ám az urbanizáció miatt végül kihalt. 2008-ban szinte az összes víz eltűnt a folyó medréből, ugyanis a népesség megnövekedett, ezért a lakosság ellátásához több víz kellett. 2008-ban a halfaj populációjának 90 százaléka elpusztult, majd 2014-ben bejelentették, hogy valószínűleg kihalt.
Karácsony-szigeti törpedenevér: Csak 3 gramm volt a mikrodenevér súlya. A Karácsony-szigeti törpedenevér azért kapta ezt a nevet, mert 1 millió évig volt a sziget őshonos állata. A törpedenevér populációja az 1980-as években kezdett rohamosan csökkenni. 2006-ban már csak 50 darab élt, majd 2009-re csak 20 példány maradt. A faj 2009. augusztus 27-én végleg eltűnt.
Korallszirti mozaikfarkú patkány: Az 1980-as években még több száz példánya volt ennek a fajnak, ám az ezredforduló után csupán alig tucatnyi élt a szigeten. Az állatot utoljára 2009-ben látták.
Pinta szigeti óriásteknős: Az egész világ gyászolta a 2012-ben elpusztult Magányos George-ot, hiszen ő volt az utolsó példánya a fajának. Az óriásteknős a Galápagos-szigeteki kutatóközpontban élt, mint a veszélyeztetett fajok híres példája.
Cichlocolaptes mazarbarnetti: Csak 2015-ben fedezték fel Brazíliában ezt az érdekes, narancs- és fahéjszínű madárfajt, ám az öröm nem tartott sokáig, mert egy évvel később, az eszetlen erdőirtás miatt, már egyetlen példány sem maradt.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Legutóbbi hozzászólások