A Duke Egyetem biológusai szerint egy kihallási hullám elején járunk, ami már a hatodik lesz a Föld történelmében.
Becsapódik egy meteor, megtámadnak minket az űrlények, szökőár, pusztító erejű földrengés, maja, vagy más jóslat. Ilyen, és ehhez hasonló elméleteket sorolhatunk fel napestig, ha arról van szó, hogy hogyan jön el a világvége, amit valószínűleg mi már nem fogunk megélni.

A földtől elrugaszkodott világvége elméletek gyűjteményébe azonban most egy olyan került, amit nagyon könnyű elhinni. Ez a feltételezés arról szól, hogy az emberi lények világa ciklikusan mindig kipusztul és újjászületik.

Ezt a folyamatot csak azok élhetik túl, akik a jóslatokat és a szent könyveket összeegyeztetik a tudományos megfigyeléssel, tehát tudják, hogy mi miért történik, és nem esnek pánikba tőle. A Duke Egyetem biológusai úgy vélik, hogy most egy ilyen kihalási hullám elején járunk. Ez már a hatodik lesz a Föld történelmében. Az utolsó kihalási hullám 65 millió évvel ezelőtt volt, amikor egy aszteroida a Földbe csapódott.

A tudósok megállapítása szerint az állat- és növényfajok olyan ütemben pusztulnak, melyet nem tud sokáig elviselni a Föld öngyógyító folyamata, mert az állatok- és a növények sokkal gyorsabban halnak ki, mint akkor, amikor még nem volt ember a Földön.

A biológusok véleménye az, hogy még nincs minden veszve, mert van ideje az emberiségnek arra, hogy olyan stratégiákat dolgozzon ki, amik megakadályozzák a tömeges és visszafordíthatatlan kihalásokat, és így az emberiség pusztulását.

Mint tanulmányainkból tudjuk, a Földön minden mindennel összefüggésben van. Egy faj léte egy vagy több másik fajtól függ. Amennyiben túl sok faj vagy több olyan faj hal ki, amelyek felborítják az egyensúlyt, akkor egy pillanat alatt elvesztheti az otthonát az emberiség.

A baj már most elég nagy, mert 1500 év alatt 322 szárazföldi gerinces faj tűnt el. A megmaradt fajok létszáma pedig 25 százalékkal csökkent. Ez nagyon drasztikus, főleg azért, mert vannak fajok, amelyekről nem tudunk semmit, így azt sem, hogy kihalta-e már.

Angliában negyven éve kezdték el felmérni azt, hogy az élővilág melyik területein kezdődött el a kihalás. Ezek a madarak, növények és pillangók. Ebben a vizsgálatban húszezer önkéntes vett részt. Ők azt állapították meg, hogy a lepkefajok több mint 70 százalékánál, a madarak több mint 50 százalékánál csökkent az egyedek száma. Az elmúlt húsz évben pedig két lepkefaj halt ki.

A madarak esetében a példányszám csökkent, de eddig egyetlen őshonos faj sem tűnt el. A tudósok szerint a pillangók pusztulása valószínűleg az egész rovarvilágra jellemző, és ezért a talaj, a talajvíz, és a levegő nitrogénszennyeződése lehet a felelős, amit az emberiség idéz elő a fosszilis tüzelőanyagok használatával.

A világot tehát nagy valószínűséggel az emberiség pusztítja el az önveszélyes, gátlástalanul kizsákmányoló, semmivel sem törődő magatartásával.

(Forrás: bein.hu)