Ezek a dolgok szinte minden vadnyugatos filmben benne vannak.A gonosztevő, aki feketét visel: Már az 1903-as A nagy vonatrablásban is sötét ruhát viselnek a gonosztevők, ráadásul a film végén a kamerába lövő banditának még bajsza is van. Más filmes műfajokban is elterjedt a némafilmkorszakban, hogy a negatív szereplők fekete holmikban járnak és kackiás bajusszal rendelkeznek.

A „primitív indiánok” támadása: A klasszikus amerikai westernekre jellemző, hogy elég sztereotip módon és bántóan ábrázolják az amerikai őslakosokat. A filmtörténészek szerint sok vadnyugati filmben úgy ábrázolják az indiánokat, mint egy áradást vagy vihart, ugyanis hatalmas hordákban zúdulnak a hősökre és az általuk kísért telepesekre és civilekre. A valóságban azonban egyáltalán nem voltak olyan sokan az őslakosok, mint amennyit lelőnek belőlük a klasszikus westernben.

Az őslakosokkal kapcsolatos további klisék, hogy a hagyományos westernekben tört angolsággal beszélnek, kegyetlenek a szertartásaik és hangsúlyosan akadályozzák a fejlődést. Még akkor is a múltban élő személyekként mutatják be őket, ha pozitív fényben, nemes vademberekként szerepelnek, tehát soha sem olyan modern és civilizált személyek, mint amilyenek a fehér angolszász protestáns telepesek.

Ennek a sztereotip indiánképnek mondtak ellent a hatvanas–hetvenes évek amerikai revizionista westernjei, valamint a nyugatnémet és a keletnémet indiánfilmek, amelyekben az őslakosok már olyan főhősök, akikkel a néző azonosulhat.

A „tanítónő” és a „prostituált”: Az elmúlt években már készültek olyan westernfilmek, amelyekben női főhős szerepelt, mégis a western évtizedeken keresztül férfiműfaj volt, férfiakkal a főszerepben.

Bár már az előző században is készültek westernhősnős filmek a műfajban, mégis a klasszikus vadnyugati filmekben a nők mellékszereplők voltak az esetek többségében. Őket a filmtörténészek a tanítónő és a prostituált kategóriába sorolták, még akkor is, ha a karakter ténylegesen nem ezeket a szakmákat űzi, mert a karakterjegyeik ezekre utalnak.

A tanítónő típus a megmentésre méltó, jó erkölcsű és jellemben összeillik a lovagias főhőssel. A prostituált az erkölcstelen, szexuálisan kirívó, ami a prűd ó–Hollywoodban komoly bűnnek számított és a negatív hősnek segít.

Természetesen van megváltás a számukra, és olyan eset is előfordult, amikor a tanítónő és a prostituált karakter egy, pozitív szereplőben egyesül.

A hatlövetű és a winchester: Kevés az olyan western, amelyben nem kapnak szerepet az ikonikus fegyverek, így például a Colt híres hatlövetűje, az M1873 és a szintén legendás 73–as Winchester, az ismétlőpuska. Természetesen ezek a fegyverek nemcsak felbukkannak minden westernfilmben, hanem még minden esetben pontosan célba is találnak, ha a főhős süti el őket.

A mindent eldöntő pisztolypárbaj: A westernfilmekben kiemelt szerepet kapnak a rituális párbajok, mivel ezek döntik el, hogy a hős vagy az antagonista győzedelmeskedik–e a civilizáció és a vadon, a múlt és a jövő szimbolikus harcában. Természetesen az igazi vadnyugaton nem léteztek ilyen párbajok, mivel az ellenfelek inkább tisztességtelenül, hátulról lesből lőttek egymásra.

Az ápolatlan olasz hős: Sergio Leone és társai azzal sokkolták az amerikai kritikusokat, hogy a hőseik egyáltalán nem John Wayne–ek voltak. Az 1964–es Egy maréknyi dollárért tulajdonképpen trendindító volt, hiszen ebben Clint Eastwood napbarnított arccal, sűrű borostával, szakadt poncsóban és farmerban vonul be a kisvárosba távolról sem kecses lován.

Az olasz westernfilmekben szinte érezni az izzó pusztában bolyongó hősök szagát, mivel ezek a szakadt, borostás karakterek erősen izzadnak, nem úgy, mint az amerikai vadnyugatos filmek hősei.

A vasútépítés és a ravasz üzletemberek: A westernfilmekben gyakran szerepel a vasútépítés. A westernek nagy korszakában, a 19. század második felében több vasúttársaság is versengett a transzkontinentális vasút megépítéséért, amit Abraham Lincoln elnök kezdeményezett a polgárháború idején. Ez az oka annak, hogy a vasútépítés a westerfilmek kliséjévé vált, akárcsak a vasúton dolgozó hős és az őt bojkottáló, kizsákmányoló gonosztevők.

A hős belovagol a városba: A vadnyugati filmek kliséit leíró filmtörténész, Will Wright A hatlövetű és a társadalom című könyvében írta le a klasszikus western kezdő és záró jeleneteként azt, hogy a hős belovagol a megmentésre váró közösségbe, majd miután legyőzte a gonosztevőket, szépen kilovagol a helyszínről.

(Forrás: hu.ign.com)