Ezeket a dolgokat talán még nem tudod Sidney Poitierről

Tetszik a cikk?

Érdekességek a 95 éve született filmsztárról.Több mint 10 évig nem szerepelt filmvásznon: A 70-es évek végétől inkább a rendezés kezdte érdekelni a színészt, aki a Buck és a prédikátor után még nyolc filmben, többségében vígjátékban (Dutyi-dili, Ki kém, ki nem kém) dolgozott rendezőként.

Ugyanebben a időszakban jelent meg Poitier első önéletrajzi könyve, a This Life, ami után még két hasonló művet jelentettet meg. Ebben az időszakban Poitier egyáltalán nem foglalkozott színészettel, és csak több, mint tíz évvel az 1977-ben bemutatott A Piece of Action után vállalt újra színészi munkát.

Ez az 1988-as, Roger Spottiswood által rendezett Csak egy lövés című thriller volt, amiben Kirstie Alley és Tom Berenger partnereként játszott. Ezután elég ritkán dolgozott színészként.

Első rendezésével megújította a western műfaját: Poitier a hatvanas évek végén ért fel a színészi pályája csúcsára és már a korszak egyik legnépszerűbb filmsztárjának számított, de őt akkoriban inkább a rendezés kezdte érdekelni.

Rendezőként az első munkája az 1972-es Buck és a prédikátor volt, ami filmtörténeti mérföldkőnek számít, ugyanis egyfelől ez volt az egyik legelső stúdiófilm, aminek rendezője afroamerikai, másfelől ez volt az egyik első western, amiben a feketék főszerepet alakítottak, ráadásul rögtön ketten, ugyanis míg Buckot Poitier játszotta, addig a másik címszereplőt a szintén afroamerikai Harry Belafonte. Ezzel véget vetettek a hagyományos, fehér férfiakról szóló westernek homogenitásának.

Filmtörténeti jelentőségű volt egyik csókja is: Poitier nemcsak az 1967-es Forró éjszakában című filmben látott pofonja, hanem az ugyanebben az évben, A Találd ki, ki jön vacsorára című filmben elcsattanó csókjával is úttörőnek számított Hollywoodban.

A Stanley Kramer által rendezett alkotásban a Poitier karaktere egy olyan fiatalember volt, aki beleszeret egy fehér lányba, aki éppen be akarja mutatni a szüleinek a választottját. A különböző bőrszínűek közti házasság még tilos volt Amerika egyes részein a film készítése idején.

Kramer alkotása nemcsak tematizálta az eltérő bőrszínűek szerelmét, hanem még bátran meg is mutatta, méghozzá rögtön a harmadik percben, amelyben Poitier és Kataharine Houghton szenvedélyesen csókolózik egy taxi hátsó ülésén.

Ezzel Poitier ismét egy forradalmi tettet hajtott végre, mert bár korábban is váltott csókot fekete és fehér karakter a filmvásznon, de ennyire forró, és kissé egyoldalú ekkor volt először.

Olvasási nehézségei, kiejtése és botfüle is hátráltatta, hogy színész lehessen belőle: Poitier 16 éves korában döntött úgy, hogy New Yorkba költözik, hogy színészként dolgozzon, ám ez nem ment könnyen neki, ugyanis amikor jelentkezett az Amerikai Néger Színházba (American Negro Theater), akkor elutasították a felvételiét, amiért problémái voltak a folyékony olvasással.

Ezután Poitier jelentkezett a seregbe, ahol a sorozáson idősebbnek állította be magát, és a következő hónapokban veteránkórházban teljesített szolgálatot. Miután leszerelt ismét megpróbálkozott az Amerikai Néger Színházzal, ahova ekkor már felvették, de hamarosan kiderült, hogy több szempontból sem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket akkoriban megköveteltek a feketéktől.

Az egyik ilyen elvárás a zenei hallás volt, amivel a színész nem rendelkezett, ezért nem kaphatott olyan szerepet, amelyben énekelni kell, pedig azt megkövetelték a fekete színészektől abban a korban. Az évekkel később készült Porgy és Bess című opera filmadaptációban sem a címszereplőt alakító Poitier énekel, hanem egy képzett énekes, Robert McFerrin.

A másik probléma a színész erős bahamai akcentusa volt, amely miatt dolgoznia kellett a kiejtésén. Annak érdekében, hogy ez sikerüljön, Poitier sokat hallgatta a 40-es évek egyik legközkedveltebb rádiós személyiségét, a kellemes modorú és elegáns beszédstílusú Norman Brokenshire műsorait, hogy elsajátítsa a stílusát.

A Forró éjszakában még két folytatást, majd egy tévésorozatot is kapott: A Forró éjszakában második részét 1970-ben mutatták be, az A nevem Mister Tibbs! (They Call Me Mister Tibbs!) címen, ám hazánkban a Mr. Tibbs nyomoz címet kapta. A következő évben harmadszor is megjelent Virgil Tibbs, a Mr. Tibbs és a szervezetben (The Organization).

A film két folytatásába csak Poitier tért vissza az eredeti szereplőgárdából. Az 1988-ban, NBC-n indult Forró éjszakában című sorozatban Howard Rollins alakította Virgil Tibbset.

(Forrás: hu.ign.com)


Tetszik az oldalunk? Kérlek lájkolj! Köszönjük!

Szólj hozzá

Az e-mail cím nem publikus.Kötelező kitölteni *

*