Így készült David Cronenberg máig klasszikus alkotása!Harmincöt évvel ezelőtt, 1986. augusztus 15-én mutatták be A légy című, David Cronenberg által rendezett horrordráma, aminek alapötletét az azonos címen, 1957 júniusában a Playboy magazinban megjelent francia-brit író, George Langelaan elbeszélése szolgáltatta, melyet 1958-ban egyszer más filmre vittek.

1986-ban, az AIDS-pánik és a testkultusz aranykorában úgy döntöttek Hollywoodban, hogy az alaptéma elég izgalmas ahhoz, hogy még egyszer feldolgozzák. Az ötlettel Kip Ohman producer kereste fel Charles Edward Pogue forgatókönyvírót (Psycho 3., Sárkányszív), akit eleinte nem hozott lázba a sci-fi horror, de az alaptörténetet egész érdekesnek találta, majd az 1958-as film megtekintése után elvállalta a munkát. Ezután Ohman összehozta a másik producerrel, Stuart Cornfelddel, akivel jelentkeztek a 20th Century Foxnál.

A fejcserés teleportálást gyorsan törölték az alkotók, ugyanis Pogue és Cornfeld úgy döntött, hogy a történetből testhorrort kell készíteniük, aminek központjába a főhős metamorfózisát állítják. A stúdió vezetésének ez nem tetszett, úgyhogy lemondtak a projektről, aminek csak a forgalmazására voltak hajlandóak.

Az alkotóknak új gyártót kellett találniuk, aminek meglepő eredményeként a paródiák nagymestere, Mel Brooks látta meg a fantáziát az ötletben, ezért A légy az ő cégéhez, a Brooksfilmshez került. Ezután rendezőt kellett találni a filmhez, aki végül David Cronenberg lett.

A légy forgatása 1985. december 1-jén vette kezdetét a kanadai Torontóban, és 1986 végén fejeződött be. A munkálatok során a legnagyobb kihívást Seth metamorfózisának és testi torzulásainak megvalósítása jelentette, ám akadtak más, kisebb problémák is, így például a Typhoon nevű pávián, akit csak Jeff Goldblum tudott kezelni.

Bár a Fox vezetőinek már az első nyers vágás is tetszett, mégis a torontói és a Los Angeles-i tesztvetítések után is kellett néhány változtatást eszközölni, aminek eredményeként például kivágták a híres macska-majom hibrid jelentet, amiben Seth egy vascsővel verte agyon a szerencsétlen keresztezésből létrejött szörnyszülöttet.

A jelentet azért kukázták, mert a visszajelzések szerint túl durva volt, ezért a közönség eltávolodott a főhőstől, ami azért volt baj, mert a film célja ennek ellenkezője volt. Ugyanezért vágták ki azt a jelenetet is, amelyben Seth lerágja az oldalából kinövő rovarlábát.

1986-os árfolyamon nézve A légy nagyjából 9M$-ból készült, a bevétele viszont 60,6M$ volt, amiből 40,5M$-t csak a hazai moziban kaszált, amivel augusztus végéig uralta a toplistát az Egyesült Államokban.

Ugyanakkor a film nemcsak a mozikban aratott sikert, hanem a kritikusoknál, akik főleg a speciális effektusokat és Jeff Goldblum játékát imádták. Az előbbiért, és a maszkokért Chris Walas Oscar-díjat vehetett át.

Goldblum levelet írt Vincent Price-nak, amiben ez állt:

„Bízom benne, hogy annyira tetszett önnek is, mint nekem a magáé.”

Bár Price meghatódott a kollégája üzenetén, azért nem titkolta a véleményét, mely szerint csodásnak tartja a remake-et, viszont megítélése szerint olykor túl messzire megy.

Természetesen már 35 évvel ezelőtt is egyértelmű volt, hogy egy ilyen sikerfilmet folytatni kell, de erre a rendező nemet mondott, ezért Chris Walas vállalta a munkát. A légy 2-t, ami Seth fiára koncentrál, 1989-ben mutatták be.

2008-ban elkészült A légy operaváltozata, amit a kiváló filmzene szerzője, Howard Shore és David Cronenberg valósított meg. Az állítólag meglepően jóra sikerült alkotást a párizsi Théâtre du Châtelet-ben mutatták be.

Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy vajon szükség lenne-e A légy remake-jére? A válasz erre az, hogy nincs, és nemcsak azért, mert a speciális effektusai még 2021-ben is hatásosak, hanem azért sem, mert a film egy olyan örök érvényű történetről szól, ami nem csupán az AIDS-pánik idejében fogta meg a közönséget.

Erről Cronenberg így beszélt:

„Ha valaki, vagy valakinek a szerelme AIDS-es, akkor egyértelmű, hogy a filmet az AIDS allegóriájaként fogja értelmezni, ám ahhoz, hogy a film érzelmi reakciót váltson ki a nézőből, nem kell, hogy rendelkezzen ilyen tapasztalattal, és szerintem ez az, ami a film erejét adja. […] Számomra volt valami univerzális A légyben: az öregedés és a halál, amivel mindenkinek szembe kell néznie.”

(Forrás: hu.ign.com)