Rengeteg infó az 5% ÁFA ügyében. Kattintson... Minden infó az új CSOK-ról és a jogszabályokról. Kattintson ...

Igazi elmegyógyintézetben forgatták a Száll a kakukk fészkére című filmet

Tetszik a cikk?

Így készült a 45 éves klasszikus!Kirk Douglas Hollywood egyik legnépszerűbb színészének mondhatta el magát az 1960-as évek elején, amikor is olyan sikerfilmekben szerepelt, mint A bajnok vagy a Spartacus. Körülbelül ebben az időben került Douglas kezébe Ken Kesey regénye, az akkor megjelent Száll a kakukk fészkére, aminek elolvasása utána a színész teljesen biztos volt abban, hogy filmre kell vinnie a történetet, és természetesen, neki kell játszania a főszereplőt, Randle Patrick McMurphyt.

Ugyanígy biztos volt abban is, hogy a könyv témája nem olyasmi, amiért a stúdiók sorba fognak állni, ezért úgy határozott, hogy először a Broadwayt célozza meg, aztán jöhet Hollywood. A döntése után Douglas megvásárolta a jogokat az írótól, majd megbízta a drámaíró Dale Wassermant, hogy kezdjen el dolgozni a színdarabon, amíg ő a stúdiókkal kezd tárgyalásba.

A színész úgy volt vele, hogy a stúdiók aligha fognak nemet mondani egy ilyen lehetőségre, főleg úgy, hogy ő is benne van, ám rá kellett jönnie, hogy elég sokan passzolják az ötletet. Az esélyeit az is rombolta, hogy a színikritikusokat sem győzte meg a darab, amit hat hónap után le is vettek a műsorról.

Douglas lassan kezdte elfogadni, hogy az álma nem valósulhat meg, pedig az akkoriban szárnyát bontogató hippimozgalom miatt Kesey annyira népszerűvé váltak, amilyenek soha korábban nem voltak.

A színész szerencséjére a fia, Michael ugyancsak imádta a regényt, ezért amikor rájött, hogy az apja már azt fontolgatja, hogy eladja a jogokat, akkor megkérte, hogy adjon neki egy esélyt, azzal érvelve, hogy színészként most egyébként sem kapós.

Miután megkapta az apja beleegyezését, Michael a San Francisco utcáin forgatása közben felkereste Saul Zaentzet, a Fantasy Records lemezkiadó (!) alapítóját, aki korábban azért mondott nemet az adaptációra, mert Kirk akarta alakítani McMurphyt.

Amikor Michael házalni kezdett a stúdióknál, akkor ugyanúgy járt, mint korábban az apja, ugyanis még mindig nem láttak fantáziát a filmben. Ugyan akadtak olyanok, akik azt mondták, hogy hajlandóak lennének pénzt adni, ha az adaptáció hangvétele nem lenne ennyire depresszív, és a film egyik kulcsfigurája, Brad Dourif által megformált Billy Bibbit nem ölné meg magát, ám a stáb hallani sem akart ezekről a változtatásokról.

Emellett még a főszereplő kérdése is megválaszolásra várt, ugyanis Kesey azt akarta, hogy Gene Hackman kapja McMurphy szerepét, de ő és Marlon Brando is nemet mondott az ajánlatra, Kirk Douglast pedig akkor már túl idősnek találták a szerephez. Végül a producerek Jack Nicholsont szemelték ki Az utolsó szolgálatban című filmjében bemutatott egyszerre ripacskodó és érzékeny játéka miatt.

Zaentz és Douglas már a forgatások megkezdése előtt elhatározta, hogy igazi elmegyógyintézetben szeretnék felvenni a jeleneteket, ám érthető módon, a legtöbb intézmény hallani sem akart arról, hogy egy egész stáb 11 hétre beköltözzön hozzájuk.

Aztán jött Dean Brooks, Salemben található Oregoni Állami Kórház igazgatója, aki úgy gondolta, hogy a pácienseknek jót tehet, ha részesei lehetnek a munkálatoknak, ezért igent mondott a stábnak. Formanék azonban nemcsak a forgatásra kaptak engedélyt, hanem teljes hozzáférést is, így például megnézhették az elektrosokk-terápiákat és konzultálhattak az orvosokkal.

A nehézségek ellenére, a film végül elkészült. Ugyan a stúdiók még mindig nem kapkodtak az adaptáció után, mégis Douglasék végül csak el tudták érni, hogy United Artists forgalmazni kezdje az alkotást, amitől eleinte 10 millió dolláros bevételt reméltek, ám már az is több volt a Forman által elképzeltnél.

Végül azonban a lelkes kritikák hatására egyre több embert érdekelt a Száll a kakukk fészkére, aminek bevételei 108 millió dollárnál állt meg, és csak Spielberg-féle Cápa tudott nála több pénzt, 260 millió dollárt termelni 1975-ben.

Akkoriban a stáb már úgy érezte, hogy a következő évi Oscar-gálán is lesz esélyük, ám Jack Nicholson, aki korábban négyszer is díj nélkül mehetett haza, próbálta letörni a lelkesedésüket azzal, hogy szerinte a kilenc jelölés ellenére is felesleges elmenniük.

A színész azonban tévedett, hiszen a Száll a kakukk fészkére öt fontosabb kategóriában (legjobb film, legjobb férfi főszereplő, legjobb női főszereplő, legjobb rendező, legjobb adaptált forgatókönyv) is elhozta az aranyszobrot, ezt a bravúrt pedig azóta csak az 1991-es A bárányok hallgatnak tudta megismételni.

(Forrás: hu.ign.com)


Tetszik az oldalunk? Kérlek lájkolj! Köszönjük!

Szólj hozzá

Az e-mail cím nem publikus.Kötelező kitölteni *

*